Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

28 Magánjogi Döntvénytár. szerint ugyanis a kötelesrész pénzben adandó ki s természetben kiadásának csak akkor van helye, ha az az örökhagyó akaratának megfelel vagy ha a kötelesrésznek természetben való kiadásában a felek megegyeztek. Fenn kell tartani ezt az álláspontot már csak azért is, mert az örökhagyó teljes szabadsággal határozhatja meg, hogy vagyonát akár élők között kötött ügyieltel, akár halálesetre szóló intézkedéssel természetben kiknek kívánja juttatni s azok, akikre vagyonát életében átruházta vagy akikre vagyonának halála után való átszállását elrendelte, arra az örökhagyó teljes hatályú intézkedése folytán tulajdonjogot szereztek. A kötelesrész természetben való kiadásának általánosan kötelező jogszabályként elismerése tehát végeredményben az örökhagyó rendelkezési jogának a korlátozását jelentené. A kiemelt jogi állásponttól való eltérést a gazdasági viszonyok mélyrehaló változása, nevezetesen a pénz értékének csökkenése, illetve ingadozása sem indokolhatja, mert az ebből az ellenérdekű felek egyikét vagy másikát érhető vagyoni hátrány más módon is orvosolható. Nevezetesen: A kötelesrész kiszabásánál akkor, ha azt az örökhagyó végintézkedése sérti, mint az adott esetben, a hagyatéknak az öröklés megnyíltakor volt értéke irányadó ugyan, ez azonban nem zárja ki, hogy amennyiben a pénz értéke a kötelesrész megállapításáig változott s ennélfogva a hagyaték öröklés megnyiltakori értékének ebben a későbbi időpontban ugyanannak a pénznemnek nem ugyanoly összege felel meg, ez az érték a pénzérték változása arányának megfelelő összegre átszámíttassék, (felemeltessék vagy leszállíltassék) s a kötelesrész kiadásának alapjául ez az átszámított érték szolgáljon. Sőt ez felel meg az igazságnak és méltányosságnak s a kölcsönös kiegyenlítés elvének, amely öröklési jogunknak alapelve. Ugyanezt az elvet juttatná érvényesülésre egyszerűbb és kétségtelenül legmegfelelőbb módon az az eljárás is, ha a hagyatéknak a kötelesrész megállapításakor való értéke meghatároztatnék s az esetleges időközi természetes értéknövekedés levonásával az szolgálna a felek mindenike méltányos érdekeinek figyelembevételével a kötelesrész kiszabásának alapjául. Az adott esetben ennek az utóbbi eljárásnak az alkalmazásától el kell tekinteni azért, mert a perben a jelenlegi érték megállapításira nincs adat s annak becsű útján való megállapítása a felekre további aránytalan költséget róna. Ennélfogva a Kúria a kötelesrész kiszabásánál az előbbi eljárást alkalmazta a következőkben : A. fellebbezési bíróság meg nem támadott, tehát a felülvizsgálati eljárás-