Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár, a teljesítési határidőt a rendelkező rész értelmében szabta ki; mert ezzel akart lehetőséget nyújtani arra, hogy az alperesek kötelezettségüket teljesíthessék anélkül is, hogy a szolgáltatás folytán vagyonuktól vagy annak egy részétől meg kellene válniok, vagy hogy ezáltal magukra esetleg olyan terhet vállalnának, ami reájuk aránytalanul súlyos volna a jelenlegi pénzügyi viszonyok között. A 8%-os kamatláb meghatározása az 1923: XXXIX. t.-c. 2. §-a második bekezdésének, a 3. §-nak és a 8074/4924. M. E. számú rendeletnek az intézkedésein és a méltányosságon alapszik. Azt, hogy a kötelesrész tőkeösszege az aranyalapon kiszámított összegnél kisebbre mérsékeltessék, a kir. Kúria a méltányosság követelményei nyomán megokoltnak ebben az esetben nem tekintette. IV. (Kúria 4925. jan. 23. P. I. 254 2/4922. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bírósúg ítéletét részben megváltoztatja s B. Sándor elsőrendű alperest arra kötelezi, hogy a felperesnek 45 nap alatt 170 aranykoronának megfelelő 2.890,OüO K tőkét és ennek a mai naptól számítandó 8% kamatát stb. végrehajtás terhe mellett fizesse meg. indokok: A felperes a mai felülvizsgálati tárgyaláson azt a kérelmet terjesztette elő, hogy kötelesrészének megállapításánál az elajándékozott vagyonnak s a hagyatéknak is a jelenlegi értéke vétessék alapul. A Kúria ezt a kérelmet, minthogy a gazdasági viszonyok mélyreható változásával s különösen a pénz értékének rendkívüli csökkenésével kellően indokolva van, elkésettség okából figyelmen kívül hagyandónak nem találta. Ennek előrebocsátása után az ítélet indokai a következők : A nem vitás tényállás szerint az 1917. május 25. napján elhalt B. Györgyné M. Koszána örökhagyó az 1906. évi november 3. napján ingatlanainak túlnyomó részét három gyermeke közül kettőre, az alperesekre ruházta át az elsőrendű alperesnek azzal a kötelezettségével, hogy ez a harmadik gyermeknek, a felperesnek örökrészének teljes kielégítésül az örökhagyó halála után 6 hét alatt 200 K-t fizessen. A fellebbezési bíróságnak felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadott megállapítása szerint ez az átruházás egészben visszteher nélkül, tehát ajándékozás útján történt. Továbbá a fellebbezési bíróság által elfogadott s meg nem támadott tényállás szerint az örökhagyó után hagyatékul egy házas belsőségnek 7200 K értékű felerésze és 128 K 60 f értékű ingóság maradt, amelyet 156 K értékű hagyatéki tartozás terhelt. Ezt a hagyatékot a peres felek törvényes örökösödés alapján egyenlő arányban örökölték. Annak a megállapításánál, hogy az ajándékozás a kötelesrészt sérti-e, vagy nem, az állandó bírói gyakorlat értelmében