Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

24 Magánjogi Döntvénytár. a kötelesrészes illetményeket 57.000-ed részekben ítélte meg — amelyek a betétek áttekinthetőségét, sőt kezelését is rendkívül megnehezítenék s végeredményben a mezőgazdasági ingatlanok elaprózására vezetnének, ami pedig nem kívánatos sem a közérdek szempontjából, sem a magángazdálkodás érdekében. Ezekre való tekintettel a kir. Kúria a változott viszonyok ellenére is ragaszkodik a kötelesrész kiszámításánál és kiadásánál követett törvénykezési gyakorlathoz, azt fenntartja továbbra is, de a különleges értékviszonyoknak megfelelő azzal a módosítással, hogy szükség esetén a kötelesrész kiszámításának alapjául szolgáló vagyont az örökösödés megnyíltának időpontjában volt értékkel veszi számításba akkor is, ha az akár osztályrész címén előre kiadott érték gyanánt, akár ajándékozás révén már az örökösödés megnyílta előtt a kedvezményezett tulajdonába került és hogy a kötelesrész tőkeösszegét aranykoronára számítja át és az ennek megfelelő összegű papirkoronában ítéli meg a jogosítottnak. Avégből, hogy az értékátszámítás az ítélet feloldása és további bizonyítás felvétele nélkül foganatba legyen vehető, a tanyaépületekre, a fiúknak kiadott gazdasági felszerelésekre és a leányoknak adott kelengyékre is, a kir. Kúria ahhoz a kisegítő módhoz folyamodott, hogy eme vagyontárgyaknak az értékét az örökhagyó halálának idejére ama összegek segélyével számította át, amelyekben a szakértők erre az időpontra a szántóföldek és a legelő értékét meghatározták. És tekintetbevéve azt, hogy a peres felek egyező előadása szerint a vagyonátruházás idejében 1100 négyszögöl szántó 800 K, 1100 négyszögöl legelő pedig 60Ó K értékű volt, viszont az örökhagyó halálakor 1100 négyszögöl szántóföld 3000 K, 1100 négyszögöl legelő pedig 2000 K értéket képviselt, tehát az utóbbi időpontban 1100 négyszögöl szántónak az értéke 3'7.'j-ször, 1100 négyszögöl legelőnek az értéke pedig 3-33-szor annyi volt, mint korábbi időpontban, ezen az alapon a kir. Kúria a tanyák értékét és az ingó vagyon értékét a középarányosnak körülbelül megfelelő összeggel, azaz 3'50-szeresen értékelte át az örökhagyó halálának idejére. Az átszámításnál a kir. Kúria egy aranykoronát azért vett 17,000 K-val számításba, mert a 14,900 K-ás értékelés csak a vámok és a mérlegpénzek fizetésénél alkalmazandó, minden egyéb fizetésre pedig ezidőszerint a 17,000 K-ás kulcs az irányadó. A kötelesrész tőkeösszege után a kir. Kúria a mai napot megelőzően kamatot azért nem ítélt meg a felpereseknek, mert az alperesek nem okai annak, hogy a felperesek csak késedelmesen juthatnak kötelesrészükhöz, amennyiben ennek oka túlnyomórészt a változott gazdasági viszonyokkal van szoros összefüggésben s mert a felperesek a kamatokért egyébként is kárpótlásban részesülnek azáltal, hogy a kötelesrész az előre kiadott vagyontárgyak után is az örökhagyó halálakor volt magasabb érték tekintetbevételével állapíttatott meg. A méltányosság volt indító oka annak is, hogy a kir. Kúria