Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

14 Magán jogi Döntvénytár. Az alperesek tartozásuk kiegyenlítésével késedelembe esvén és mert perbeli védekezéstik is alaptalannak találtatott, a korona értékcsökkenéséből származó kárt a hitelezőnek megtéríteni kötelesek. A felértékelés azonban csak a kereset beadása, vagyis 1923. február 23-ától számítva volt megállapítható, mert a felperes keresetében, habár a követelés már a kereseti előadás szerint 4 922. augusztus 24-én volt, esedékes a követelés felértékelését nem kérte és ily kérelmet csak a per folyama alatt 1923. június 25-én terjesztett elő. Ez okokból adott esetben a kereset beadását megelőző időre a felértékelés méltányosnak nem mutatkozott. — — Az értékkülönbözet utáni kamat a kereset felemelése időpontjától számítva volt megítélendő. 5%-nál magasabb kamat, tekintettel arra, hogy a felperes által érvényesített követelés felértékelve ítéltetett meg, az 1923. évi XXXIX. t.-c. rendelkezéseire való tekintettel a fennforgó esetben megállapíthatónak nem mutatkozott. = Felértékelés csak. a kereset beadásától kezdve, mint az előző 8. sz. esetben. Ugyanígy P. VI. 1612/1924. ((Tekintettel arra, hogy tényként nincs megállapítva, hogy felperes a kereset beadását megelőzőleg kárkövetelését felszámította s alperessel közölte volna ; s tekintve, hogy a keresetindítással a felperes is késedelmes volt, a szolgáltatás tárgyának időközben beállott elértéktelenedése — a teljesítési késedelem joghátrányaként — alperest csak a kereset beadásának az időpontjától terheli.)) 10. 1. A késedelem következményeként beállott pénzromlással járó kártérítést kifejező valorizációt a bíróság a fellebbezés beadásának napjától tovább folyóan állapította meg, mintamely időpontban felperese kérelmét előterjesztette. — //. Minthogy a pénztőkének az értékcsökkenés veszélyét egészében kizáró elhelyezésére vagy elhasználására a gyorsan változó gazdasági helyzetben a hitelezőnek sem volt, vagy lehetett minden esetben alkalma: a pénz elértéktelenedéséből eredő kár nem terjed szükségképen a teljes értékkülönbözet mértékéig. — Ellenkező áthárító kikötés^ hiányában a forgalmi adó azt terheli, aki az adófizetési kötelezettséget megállapító önálló kereseti tevékenységet folytatja. (Kúria 1925. jan. 7. P II. 2817/1924. sz.)