Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. II kerekszámban kilencszázhuszonegyszeresének megítélésére irányul, a kir. Kúria teljes mértékben nem adhatott helyet. A megállapított tényállás szerint ugyanis az elsőrendű felperes üzletének és mindkét felperes lakásának kifosztása és megrongálása forradalmi tömegmozgalmak idejében történt és a fosztogatást fegyveres katonák vezetése alatt álló nagyobb tömeg hajtotta végre. A marasztalt alperesekről ugyan meg van állapítva, hogy a fosztogatásban kisebb-nagyobb mértékben résztvettek, de a vezetők és a fosztogató és romboló tömeg nagyobb része, amely a kárt túlnyomó részében okozhatta, perben nem áll és a felperesek állítása szerint* előttük ismeretlen is. A fellebbezési bíróság által alkalmazott, de kétségkívül csak a rendes életviszonyok szemléletéből elvont, tehát az átlagos igazságnak teljesen csak ily viszonyok mellett megfelelő az a jogszabály, hogy a tettesek egyetemlegesen felelősek, ha nem deríthető ki, hogy a kár több tiltott cselekmény közül melyikből, vagy az egyes cselekményekből minő arányban származik, az említett rendkívüli viszonyok között elkövetett cselekményekre mereven alkalmazva, túlságosan és méltánytalanul súlyosan terhelné a marasztalt alpereseket abban az esetben, ha a felperesek valorizációs kérelmének is teljes mértékben hely adatnék. Ezért a kiemelt szempontokat, az ehelyütt egyedül vitás valorizáció körében véve figyelembe, ez a kérelem csak oly mértékben volt teljesíthető, hogy a marasztalt alperesek a jogerősen megállapított kárösszeg kétszázszorosának megfizetésére köteleztettek. = Ad I. Eszerint a kárszámításra irányadó időpontul a kártétel ideje szolgál ugyan, de az ez alapon kiszámított összeg késedelem okából valorizálandó ; ezzel szemben a teljesítés időpontja szerinti értékszámítást vette irányadónak a Kúria a Mjogi Dtár XVII. 37., 38., 102., XVI. 16., XV. 07. és XIV. U. sz. esetekben ; ellenben a fenti döntésnek felel meg Mjogi Dtár XVII. 84. — Ad II. Részleges valorizálás : alapelv Mjogi Dtár XVII. 1-4. sz. és alább 10., 11. sz. I.. még dologkár valorizálására és a kárszámítás időpontjára nézve P. V.1096/1924. szám : «A fellebbezési bíróságnak az a rendelkezése, amellyel a kártérítés mértékének meghatározását, az 1919. év július havában bekövetkezett ahhoz a körülményhez fűzte, hogy a felperes ebben az időben vett tudomást arról, hogy a kérdésben forgó ingók, az elsőrendű alperes birtokában lenni megszűntek, a felperes jogosult igénye és az alperest terhelő kártérítési kötelezettség szempontjából elegendő alapot szolgáltat. Tekintettel ugyanis a pénz értékének és vásárlóképességének időközben bekövetkezett nagymérvű leromlására, a felperes kárára nézve csak úgy nyer teljes kielégítést, ha az alperes megtéríti azt a különbözetel is a felperesnek, amely az 5312 K tőkének 1919. év július hó 31-iki értéke és a fizetés idejébeni értéke között jelentkezni fog, ami azonban az 1,445.253 K-t meg nem haladhatja azért, mert a felperes ennél nagyobb összeg megítélését nem kérte. Az értékkülönbözet megállapításának kezdőpontjául az 1919. év július hó 31-ikének napja volt veendő, mert a felperesnek 1919. év július havában volt kára, a nap megjelölése nélkül lévén meghatározva, ennek napjául a hó utolsó napját kellett venni.»