Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Mayánjogi Döntvénytár. 9 4. Elkésetten érvényesített terménybeli járandóságok helyett a gazdatisztnek csak annak a kárnak megtérítésére lehet igénye, amelyet azzal szenvedett, hogy a terményeket esedékességük idejében meg nem kapta. A pénz elértéktelenedésének veszélyét az igény érvényesítéséig a késedelmes hitelező viseli. (Kúria 1924. dec. 2. P. II. 1771/1924. sz.) indokok: A természetbeni járandóság a szolgálat és a felmondás idejére azt a célt szolgálja, hogy a gazdatiszt ebben az időben el legyen látva a természetbeni szolgáltatásokkal; ennek a célnak elérését azonban épen a felperes hiúsította meg azzal, hogy igényét elkésetten, a kereset beadása után egy évvel és négy hónappal, a természetbeni járandóság esedékessé válásától számítva pedig még későbben érvényesítette, amidőn már nyilvánvalóvá lett, hogy a követelt termények már nem szolgálhatnak a szolgálati és felmondási időre való ellátásra és amidőn a terményekben időközben beállott értékemelkedés épen a felperes követelési késedelmével előidézetten az egyik félre aránytalan előnyt, a másikra pedig méltánytalan terhet jelentett. Ennélfogva a felperesnek a követelt termények helyett csak annak a kárnak megtérítésére lehet igénye, amelyet azzal szenvedett, hogy a terményeket esedékességük idejében meg nem kapta. Ez a kár pedig kifejezésre jut egyrészt a terményeknek esedékességük időpontjában 1920. július 1-én való pénzbeli értékében, másrészt a pénz értékének és vásárlóképességének azóta beállott csökkenésében, de viszont korlátját találja a felperesnek az igény érvényesítésénél megnyilvánuló késedelmében, mert a pénz elértéktelenedésének veszélyét az igény érvényesítéséig a késedelmes hitelező, a felperes, az igény érvényesítésétől 1922. évi május hó 23-tól kezdve pedig az alperesek, mint késedelmes adósok viselik. = A Mjogi Dtár XVI. 63. és 97. és XVII. 40. sz. esetekben kimondott elv helyes továbbképzése. 5. Ha az alperest a számszerűen vitás hátralékos pénzbeli járandóság kiegyenlítése körül vétkes késedelem nem terheli, a pénz vásárlóerejében időközben beállott csökkenésből eredő hátrány az alperesre nem hárítható. (Kúria 1924. nov. 12. P. IL 790/1924. sz.)