Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

8 Magánjogi Döntvénytár. Abból a tényből pedig, hogy a 600 K évi járadék a megállapítás idejében, 1910. évben és az esedékesség kezdetének idején vagyis 1917. évben egy magános nő szerény megélhetésének biztosítására elegendő volt és abból a tényből, hogy E. K. az életjáradékot a felperes élelefogytáig rendelte: következik, hogy az ilyen életjáradéknak tartás jellege van. Ha pedig valaki örököseit olyan járadék fizetésére kötelezi, amely annak megállapításakor és a fizetés kezdő időpontjában a kedvezményezett megélhetésének biztosítására elegendő volt — mint a jelen esetben is, utóbb pedig az általános megélhetési viszonyokban a szerződés megkötésekor előre nem látott változások állottak be s a kikötött összeg a pénz vásárlóerejének nagymérvű leromlása folytán a szerződésben célzott megélhetés biztosítására nem elégséges — akkor a jogosítottat nem lehet elzárni attól, hogy a tartás biztosítására szolgáló életjáradék felemelését kérhesse és pedig annál kevésbbé, mert az felel meg a feleknek a fenti tényállásból kifejezésre jutott ama szándékának és akaratának, hogy a tartásra irányuló kötelezettség a jogosított megélhetését biztosítsa. A jelen esetben nyilvánvaló az is, hogy a szerződő felek a szerződés kötésekor a pénz vásárlóerejének oly fokú leromlását, mint aminő a vesztett háború és a forradalmak következtében bekövetkezett, előre nem láthatták s nem számolhattak azzal sem. hogy a megélhetési viszonyok oly fokban fognak megnehezedni, hogy a kikötött életjáradék mértékét megjelölő pénz, mint értékmérő teljesen elveszítse értékét s a biztosítani kívánt eltartásra egyáltalán elégtelen. Helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az évi járadék esedékesség időpontját és a 2638/1917. M. E. sz. rendelet intézkedéseit véve figyelembe a megállapított 600 K 12 q búzának felelvén meg, a felperes igénye akkor nyer kielégítést, ha ennek a 12 q búzának mindenkori értékét megkapja. Az ennek megfelelő összeg fizetésére tehát az alperest helyesen kötelezte, annál inkább, mert így helyesen kifejezve a szerződő felek akaratának megfelelő járadék értékét, az 1200 hold ingatlant öröklő alperesre az örökhagyó rendelkezésénél valójában nagyobb teher nem esik, viszont a felemelt összegben felperes valójában nagyobb értéket nem kap az eredetileg neki juttatott értéknél. — Voltakép nem öröklési, hanem élők közti jogcímen nyugvó járadék. Il\ennek valorizálása már az eddigi gyakorlatból folvik. V. ö. Mjogi Dtár XVI. 75., 76., 93., XV. 114. sz.