Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

.Magánjogi Döntvénytár. == Elvben ugyanígy P. II. 2248/1924., de a kereset elutasításával, mert: '(Tényállásként van a fellebbezési bíróság ítéletében megállapítva, hogy alperes (Eszterházy hercegi hitbizomány) a felperes nyugdíját 1924. t'ebr. 1-től kezdve önként évi 1.247,981 K-ra felemelte ; alperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson tett és felperes által kétségbe nem vont nyilatkozata szerint ez a nyugdíj azóta ismét emeltetett, amiáltal alperes felperesnek az eredetileg évi 2246 K-ban megállapított nyugdíj felemeléséhez való igényét elismerte. Felperesnek az időközben bekövetkezett gazdasági változás, nevezetesen a pénz értékének csökkenése következtében legfeljebb arra lehetne igénye, hogy az 1921. augusztus I-én évi 2246 K-ban megállapított nyugdíját később is a megállapításkori értékben kapja meg, vagyis nyugdíja fejében olyan összeget kapjon, amennyire a 2246 K a pénz értékének azóta bekövetkezett csökkenése folytán a magyar koronának zürichi jegyzése szerint emelkedett ; minthogy azonban alperes a felperes nyugdíját önként magasabb összegre emelte fel, mint amennyire felperes a 2246 K-nak a nyugdíjazás idejétől való valorizálása mellett igényt tarthatna : a fellebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, amikor felperest a nyugdíj felemelése és valorizálása iránt támasztott követelésével elutasította.)) Nyugdíjvalorizálás, az adós gazdasági teljesítőképességének figyelembevételével, logikai folyománya a tartás- és életjáradék valorizálására megállapodott gyakorlatnak; I. Mjogi Dtár XVI. 7l>., 76., 93., XV. 111. sz. 3. Ha valaki örököseit olyan járadék fizetésére kötelezi, amely annak megállapításakor és a fizetés kezdő időpontjában a kedvezményezeit megélhetésének biztosítására elegendő volt, utóbb pedig az általános megélhetési viszonyokban a szerződés megkötésekor előre nem látott változások állottak be s a kikötött összeg a pénz vásárlóerejének nagymérvű leromlása folytán a szerződésben célzott megélhetés biztosítására nem elégséges, akkor a jogosítottat nem lehet elzárni attól, hogy a tartás biztosítására szolgáló életjáradék felemelését kérhesse. (Kúria 1924. okt. 16. P. III. 4597/1923. sz. Indokok: A tényállásból kitetszőleg E. K. a felperes részére a járadékot egyrészt a múltban teljesített szolgálatok jutalmazására — másrészt — különös figyelemmel arra, hogy a járadék fizetésének kezdő időpontjául a maga halálának időpontját jelölte meg, felperes szolgálata folytatásának biztosítására, a C) a. szerződésben pedig már kifejezetten a jövőben teljesítendő szolgálatok ellenértékének egy részére állapította meg. Már pedig az olyan járadék kikötmény, amelyet a szolgálat tartama alatt a múltban teljesített szolgálat jutalmául, a szolgálat folytatásának biztosítására és a jövőben teljesítendő szolgálat javadalmazása egy részeként rendelnek — nem ajándékozás, hanem visszterhes kötelezettség.