Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

6 Magánjogi Döntvénytár. A kifejtettek alapján alperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani, felperes felülvizsgálati kérelme és perbeli képviselőjének a tárgyaláson szóval előterjesztett ama kérelme következtében pedig, hogy a nyugdíj ügyfelének f. évi március hó 28-án történt elhalta folytán az 1922. jün. 4-től az 1924. márc. 31-ig bezárólag terjedő időre emeltessék fel: a fellebbezési bíróság ítéletét a rendelkező rész értelmében meg kellett változtatni. III. (Kúria 1924. nov. 4. P. II. 646 1924. sz.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint alperes Herceg M. Alfréd a felperes nyugdíját, — aki nála 1886. augusztus 12-től előbb mint erdötiszt, utóbb mint igazgató teljesített szolgálatot, — 1918. november 13-án évi 6000 K-ban állapította meg. Felperes ehhez hozzájárult, a nyugdíjnak esedékessé vált részleteit hosszabb időn keresztül fenntartás nélkül felvette. Peres felek között tehát a nyugdíj mérve tekintetében kölcsönös megegyezésen alapuló megállapodás létesült, amely a peres kérdés eldöntésénél irányadó. Felperes a nyugdíj felemelésére irányuló keresetét a nyugdíjra vonatkozó megállapodás létrejövetele után huzamosabb idő elteltével 1922. augusztus 5-én indította meg; jogainak érvényesítése körül megnyilvánuló ezzel a késedelmével a pénz vásárlóerejének csökkenéséből a jelzett ideig előállott kárt magára vette; a kereset beadása előtt letelt időre tehát a nyugdíj felemelését jogosan nem követelheti. A nyugdíj összegének a kereset beadása után következő időre való megállapításánál is a peres felek között a fentiek szerint létrejött megegyezés az irányadó. Minthogy azonban az 1918. november 13-án megállapított 6000 K-a változott gazdasági viszonyok, nevezetesen a pénz vásárlóerejében bekövetkezett csökkenés folytán a felek által ahhoz fűzött célt nem biztosítja: alperes annak a különbözetnek, amely a jelzett összegnél a magyar koronának 1918. évi november hó 13-án volt 32-75 és a nyugdíj esedékessége idején a zürichi jegyzése között mutatkozik, megfizetésére kötelezendő. Az ilyen módon felemelt nyugdíj a felperes által betöltött állásra, — a nyugalomba helyezés előtt élvezett javadalmazásra és a szolgálatban eltöltött időre tekintettel is — megfelelőnek mutatkozik. Arra való tekintettel, hogy a pénz értéke rövid időközökben nagy változásnak volt alávetve, a nyugdíjnak havi részletekben való fizetése és pedig azon hó 1-től kezdve volt elrendelendő, amelyen a kereset beadatott.