Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

í Magánjogi Döntvénytár. galmasan és hűen teljesített szolgálata közben teljesen munkaképtelenné váll és mert alperes nagybérlő, akinek jövedelme a mezőgazdasági termények árának rendkívül nagymérvű emelkedése következtében szintén emelkedett. Ellenben alperesnek amiatt emelt panasza, hogy a marasztalási összeg svájci frankban állapíttatott meg, azért alapos, mert a marasztalás alapjául szolgáló A) alatti okiratban a kötelezettség magyar koronában vállaltatott. Ugyanebből az okból viszont felperesnek az a csatlakozási kérelme, hogy a marasztalás összege bizonyos mennyiségű búzának a mindenkori fizetéskori árában állapíttassék meg, szintén nem volt teljesíthető. A fentiek értelmében alperes a nyugdíjat a pénznek azon benső értéke szerint lévén köteles szolgáltatni, amellyel a pénz az A) alatti kötelező okirat keltekor bírt, ennek következménye, hogy alperes az egyes nyugdíjrészletek fizetésekor köteles az illető nyugdíjrészleten kívül azt az értékkülönbözetet is megfizetni, ami az illető nyugdíj részletnek egyrészről az A) alatti keltekor volt értéke és másrészről az illető részlet tényleges kifizetésekor meglevő értéke közölt mutatkozik és pedig annál is inkább, mert ilyen módon alperes nem marasztaltatik nagyobb értékű szolgáltatás teljesítésében, mint amilyen nagy értékű szolgáltatás teljesítésére kötelezte magát, viszont felperes is megkapja mindazt, ami neki abban az okiratban köteleztetett. II. (Kúria 1924. nov. 28. P. III. 4002/1923. sz,) A kir. Kúria: Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja, akként, hogy felperesnek alperes által évi 2000 K-ban megállapított nyugdíját az 1922. június 1-től az 1924. évi március hó 31-ig bezárólag terjedő időre 733 aranykorona és 26 aranyfillérre, vagyis 12.465,420 papirkoronára felemeli, amelybe alperes az általa felperes részére 1922. évi jún. 1-től kezdve fizetett összegeket beszámítani jogosult. Indokok: Felperes (gazdatiszt) részére 1910. évben teljes munkaképtelensége folytán állandó ellátásul állapított meg alperes (egri főkáptalan) évi 2000 K nyugdíjat. Ezzel az összeggel felperesnek és családjának állandó ellátása a korona értékének a háború, a forradalmak és egyéb a gazdasági életre hátrányosan ható események következtében történt rendkívül nagymérvű csökkenése folytán többé már távolról sincs olyan mérvben biztosítva, mint ahogy azt alperes felperes nyugdíjának évi 2000 K-bán történt megállapításával biztosítani kívánta és mint ahogy az biztosítva lett volna a pénz békebeli értékének fennmaradása esetében.