Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

1. Sem az igazsággal, sem a méltányossággal nem volna összeegyeztethető, ha a férj a feleség különvagyonából vásárolt ingókra fordított vételárat a koronának időközben nagy mértékben csökkent jelenlegi értékében térítené meg, mert a férj birtokában maradt ingók forgalmi értékének jelentékeny emelkedése folytán a férj aránytalanul nagy vagyoni haszonra tenne szert, ellenben a feleség aránytalanul nagy mértékben károsodnék. (Kúria 1924. dec. 2. P. III. 2571 1924. sz.) indokok: Anyagi jogszabályaink éneimében a tulajdonjogból folyó szabad rendelkezési jogánál fogva a nő csak annak a meglévő különvagyonának kiadását kérheti természetben, mellyel már a házasságkötés idején bírt, vagy amelyhez a házasság tartama alatt visszteher nélkül jutott, abban az esetben azonban, ha különvagyonához tartozó készpénzén a házassági együttélés alatt ingókat vesz, ügy a hiányzó különvagyon címén csak a befektetésre fordított értékre van igénye és nincs helye annak, hogy a különvagyon befektetésével megszerzett és természetben meglévő ingó részére kiadassék. Sem az igazsággal, sem a méltányossággal nem volna azonban összeegyeztethető, ha alperes a felperes különvagyonából még 1920. évben vásárolt ingókra fordított vételárat a koronának időközben nagy mértékben csökkeni jelenlegi értékében térítené meg, mert az alperes birtokában maradt ingók forgalmi értékének jelentékeny emelkedése folytán alperes aránytalanul nagy vagyoni haszonra tenne szert, ellenben felperes aránytalanul nagy mértékben károsodnék. Ily helyzetben figyelemmel arra, hogy az alperes birtokában maradt ingókba felperes részéről különvagyonából befektetett 68,900 K a házassági életközösségnek 1920. november 10-én bekövetkezett megszakításával már esedékessé vált, a kir. Kúria a fizetésben késedelmes alperest e tőke elvont hasznait helyettesítő késedelmi kamatokon felül a késedelemből eredő kár címén Magánjogi Döntvénytár. XVIII. I