Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

70 Magánjogi Döntvénytár. 1920. március 8-án tudomással bírt, mert ő amint azt a per minden szaka ban állította, csak azt tudta, miszerint méhhurutban szenved, amely betegség nem feltétlen fertőzés eredménye; azt azonban, hogy betegsége minő természetű,, hogy azt férjétől fertőzés útján kapta, csakis 1920. július havában tudta meg, amely időtől kezdve pedig a kereset beadásáig a hat hónap még nem mult el. A Pp. 269. §-a értelmében a kereseti jogosultság érvényesítlietését megszüntető tényeknek bizonyítása-a keresel ellen védekező alperest terheli, ő reá nehezedik tehát olyan ténykörülmények bizonyítása, amelyekből a felperes állításával szemben helytálló következtetés vonható arra, hogy felperes a bontó okot megállapító tényről már előbb és olyan időben tudott, amely időtől kezdve a kereset beadásáig hat hónapnál hosszabb .idő telt el. A fellebbezési bíróság ítéletében ismertetett peradatokból és ténykörülményekből azonban a fellebbezési bíróság által elfogadott következtetésre jutni nem lehet. U. i. abból a körülményből, hogy úgy a felperes atyja, valamint családja is már 1919. december havában tudomással bírtak a felperes nemi bajának a természetéről — továbbá abból a körülményből, hogy felperes atyja emiatt az alperestől a havi segélyt megvonta — továbbá abból a tényből, hogy dr. P. már felhívott orvosi bizonyítványában a felperesen megállapított nemi bajt a ((genitáliák gonorrhoeikus» megbetegedésének minősítette, sem külön-külön, sem együttvéve nem lehet bizonyossággal arra következtetni, hogy felperes 1920. év július havát megelőzően betegségének természetéről és nevezetesen arról tudott volna, hogy ezt a betegségét alperesnek előtte elhallgatott nemi bajától ferlőzés útján kapta, még pedig annál kevésbé, mert dr. B. orvostanár szakértő tanúként tett vallomásából az ls kitűnik, hogy az az orvos, aki a felperest dr. P. után gyógykezelte, maga is azt vallotta, bogy felperes előtt az első időben a. betegsége természetét eltitkolta és csakis utóbb oly időben mondotta meg, amely idő a leiperes állal vitatott időpontra esik. De ha felperes mindezekről tudott \olna is, az alperes által állított időben, úgy a kir. Kúria is következtetésként megállapíthat annyit, hogy arról, miszerint baja oly súlyos, mint azt dr. B. minősítette (gyógyíthatatlan), felperes csakis a dr. B. orvostanár által említett későbbi alkalommal nyerhetett tudomást. Ezek szerint a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel'foglalta el azt a jogi álláspontot, miszerint felperesnek a H. T. 78. íj-ára alapított keresete, illetőleg kereseti joga időmúlás folytán megszűnt, miért is a kir. Kúria — mellőzve a. felperes által a II. T. 80. §. a) pontja alapján érvényesített többi bontó okok fenn vagy fenn nem forgásának a vizsgálatát — a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával a felek házasságát a H. T. 78. §-a alapján alperes hibájából és vétkessé nyilvánításával felbontotta. = Ad I. Mjogi Dlár XIII. 28., X. 118., Dtár III. f. IV. L34., XIII. 38.— Ad II. A H. T. 78. és 83. §. enyhébb alkalmazásához: Mjogi Dtár XIV. 30. 51. Ha a házassági életközösség tényleges megszüntetésekor és a közszerzeményi vagyon felosztása a házasfelek között teljesedésbe ment, a közszerzemény i vagyon ilyen megosztását az egyik házastárs abból az okból, mert ezt a megosztást nem foglalták közjegyzői okiratba s így az alakilag érvénytelen, sikerrel meg nem támadhatja. (Kúria 1924. ápr. 24. P. III. 1408/1923. sz.y