Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 69 sáig az 1874: XXXIV. t.-c. 72. §q>an megszabni! két évi elévülési idő még el nem telt. Ezek szerint a felperes keresete elé\ülés okából elutasítható nem lévén, a fellebbezési bíróság ítéletét a félperes felülvizsgálati kérelme következtében a rendelkező rész értelmében meg kellett változtatni s a pert további tárgyalás és érdemi alapon nyugvó ítélet hozatala céljából a fellebbezési bírósághoz vissza kellett utasítani. = Ad 1. Mjogi Dtár XI. 177., X. 116., VII. 28., 29., II. 41. — Ad II. ügyvéd felelőssége: Mjogi Dtár VI. 111., Dtár új f. XII. 116. 50. /. Az a házasfél, aki tudva, hogy fertőző nemi bajban szenved, e bajának eltitkolása mellett házastársával nemileg közösül, házastársa testi épségét vagy egészségét szándékosan és súlyosan veszélyeztető módon bántalmazza. - II. Ez esetben a bíróság a H. T. 78. $-beli határidőt onnan kezdve számította, amikor a nő megtudta, hogy betegsége gyógyíthatatlan. . (Kuna 1924. márc. 27. P. III. 2256/1922. sz.) indokol,-: Felperes házassági bontó keresetét — többek között és elsősorban — a H. T. 78. í-ában meghatározott bontó okra alapította, felhozván, hogy alperes őt már a házasság első napjaiban szándékosan súlyos nemi betegséggel ígonorrhoea) megfertőzte, melv betegséget előtte eltitkolta. A fellebbezési bíróság azt, hog} alperes a felperest a fentemlített nemi betegséggel szándékosan megfertőzte és hogy felperesnek ez a betegsége még az előtte folyamatban volt eljárás idejében is fennállott, sőt súlyosabbá is vált, tényként megállapította. E tényállás a H. T. 78. §-ában meghatározott házassági bontó ok ismérveit teljesen kimeríti. Mert nyilvánvaló, hogy (. . . mint a lejben . . .) A fellebbezési bíróság a II. T. 78. §-ára alapított bontó kereseti kérelmet mégis elutasította és pedig azért, mert azt a következtetést vonta le a pernek ide vonatkozóan ismertetett adataiból és az ítéletében megállapított ténykörülményekből, hogy felperesnek arról, hogy őt alperes elhallgatott nemi betegségével szándékosan megfertőzte, már a kereset indítását (1920. október 20.) megelőzőleg több, mint hat hónappal — nevezetesen 1919. december havában tudomással kellett bírnia, de legkésőbben tudnia kellett arról 1920. márc. 8-án, amikor t. i. a felperes betegségét megállapító dr. P. orvos az iratokhoz csatolt bizonyítványát kiállította ; már pedig az ettől az időponttól a kereset beadásáig folyó idomulás miatt felperesnek a H. T. 78. §-ában meghatározott bontó okra vonatkozóan kereseti jogosultsága — a H. T. 83. §. első bekezdésében foglalt jogszabály értelmében megszűnt. Ez ellen felperes felülvizsgálati kérelmében azt hozta fel, hogy a fellebbezési bíróság helytelen következtetéssel állapította meg azt, hogy ő a fentemlíletl körülményről már 1919. december havában vagy