Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

68 Magánjogi Döntvénytár. évülésére megszabott két évi idő azon jogerős ítélet meghozatalától kezdődik, amelyből a félnek az ügyvéd mulasztásából eredő károsodása nyilvánVal° leü' (Kúria 1924. ápr. 10. P. III. 1372,1923. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság a felperest keresetével egyedül elévülés okából utasította el azon az alapon, hogy a felperes már az 1914., 1915. években tudomást szerzett arról, hogy az alperes, mint felperesnek a házassági bontóperben eljárt meghatalmazott ügyvéde, felperesnek végleges nőtartás iránti igényét a házassági bontóperben nem érvényesítette s így a bekövetkezett kárról már akkor tudomással bírt, ettől az időponttól pedig a jelen perbeli kártérítési keresetnek 1919. október 16-áig történt beadásáig az 1874: XXXIV. t.-c. 72. §-ában a kártérítési keresetnek megindítására megszabott két évi idő eltelt. A fellebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban nem helytálló, mert a megállapított és irányadó lényállás szerint az alperes még az 1918. év elején is kijelentette, hogy a felperesnek nőtartás iránti igényét, a házassági bonlóperben kifejezetten fenntartotta s ezt a felperes állal volt férje ellen a házassági bontóper befejezése ulán egyedül nőlartásdíj iránt folyamatba tett perben tanúsítani is hajlandónak nyilatkozott. Minthogy pedig a házassági bontóperben nem érvényesített végleges nőtartási igény a házassági bontóper keretén kívül is érvényesíthető az esetre, ha a végleges nőtartás iránti igényt a házassági bonlóperben fenntartották, kétségtelen, hogy az alperesnek az 1918. év elején tett fenti nyilatkozata idején a felperesnek a bekövetkezett kárról tudomása nem lehetett, mert arról, hogy az alperesnek említett nyilatkozata a valóságnak meg nem feleí, a felperes csakis a férje ellen a házassági bontóper befejezése ulán folvamatba tett nőtartás iránti perben a kir. Kúriának 1919. szeptember 23. P. III. 6581/11/1918. sz alatt kelt jogerős elutasító ítéletéből nyert tudomást. Ebből vált ugyanis felperesre nézve nyilvánvalóvá, hogy az alperes a házassági bontóperben felperesnek végleges nőtartási igényét fenn nem tartotta. A kir. Kúriának alperesnek ezt a mulasztását megállapító ítéletéből értesült tehát felperes arról, hogy volt férjétől az alperes említeti mulasztása miatt nem követelhet jogszerűen végleges nőtartást. Minthogy pedig a felperes kártérítési igényét alperesnek mulasztásából származtatja, nem szenvedhet kétséget, hogy felperesnek károsodása is csak a kir. Kúria hivatkozott ítéletének meghozatalakor jutott tudomására. Már pedig ettől az időtől a jelen perbeli kártérítési keresetnek 1919. október 16-án történt beadá-