Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. (53 Felperesnek ez a panasza alapos; ugyanis: amikor a peres felek a közlük létrejött, ingatlan vagyon elidegenítését tárgyazó jogügyletet írásba foglalni kívánták s a vonatkozó okiratot ki is állították, ellenkező kikötés hiányában azt kell feltenni és megállapítani, hogy az okiratba mindazt és ügy kívánták belefoglalni, amint megállapodtak. Ebből és az ellenkező tételes rendelkezés hiányából az következik, hogy a (. . . mint a fejben . . .). Ilyen esetben ugyanis a felek a valóságos és teljes megegyezést kívánták az okiratba foglalni, az e körül esetleg fennforgó okirati hiány tehát az ő akaratukkal meg nem egyezik, miért is a valóságos és teljes megegyezésnek okiraton kívül, tehát más bizonyítékkal is eszközölhető kimutatásától annál kevésbé lehetnek elzárva, mert a 4420/1918. M. E. sz. rendelet nem állapítja meg az okirat tartalmi s alaki kellékeit s nem mondja ki, hogy az okirat említett hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után s az érintett rendeletben foglalt korlátozások kivételes természetük miatt nem fokozhatok s ki nem terjeszthetők. Ezeket szem előtt tartva, a kir. Kúria utal arra, hogy a keresethez A) V. alatt egy szerű másolatban csatolt ideiglenes adásvételi szerződés 5. pontja szerint «alperes eladó kötelezi magát, hogy H. Béla lakó folyamatban levő kilakoltatási ügyét teljesen elintézi, amis ezen ügy elintézést nyer, a vételárhátralék kir. közjegyzői letétbe helyeztetik a végleges szerződéskor)). Az okirat most idézett pontja kétséget hagy fenn aziránt, hogy a vételárhátralék mily időpontban s mily módozatok mellett volt fizetendő, következésképen a szerződés ide vonatkozó rendelkezése homályos. Felperes a per folyamán (7. sz. alatt előkészítő irat és 8. sz. tárgy, jkv.) tanubizonyítást ajánlott arra nézve, hogy a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy a vételárhátralékot felperes 1922. augusztus 1-én, de alperes kívánságára már 24 óra alatt is kiegyenlíti s hogy felperes már az ügyletkötést (1922. júl. 5.) követő napon közölte alperes eladóval, hogy a szerződés 5. pontjában érintett kilakoltatáshoz nem ragaszkodik, teljesít anélkül is s hogy eladónak a vételárhátralék rendelkezésére áll. Á fentiekre figyelemmel tehát eljárási szabályi sértett a fellebbezési bíróság akkor, amikor a felperes által a vételár fizetése tekintetében létrejött megállapodási illetőleg, a felperes által felajánlott s a 4420/1918. M. E. sz. rendelet által ki nem zárt •bizonyításfelvételt mellőzte. = A régebbi formalizmus megnyugtató enyhítése, immár állandósult gyakorlat ; I. fent a 8. és 24. sz. esetet és jegyzetét.