Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. sét azonban épen alperes hiusítolla meg azzal, hogy viszonkeresetét elkésetten, a kereset beadása után két évvel, a természetbeni illetmények esedékessé válásától számítva pedig még későbben indította; midőn már nyilvánvalóvá lett, hogy a követelt termények már nem szolgálhatnak a szolgálati és felmondási időre való ellátásra; és amidőn a terményekben időközben beállott óriási értékemelkedés épen alperes követelési késedelmével előidézetten az egyik félre aránytalan előnyt, a másikra pedig méltánytalan terhet jelentett, amely eltolódás mellett a természetben való szolgáltatást gazdaságilag lehetetlenültnek kellett tekinteni. Ennélfogva alperesnek a követelt termények helyett csak annak a kárnak megtérítésére lehet igénye, melyet azzal szenvedett, hogy a terményeket esedékességük idejében meg nem kapta. Ez a kár pedig kifejezésre jut egyrészt a terményeknek esedékességük időpontjában, vagyis 1919. szeptember 1-én való pénzbeli értékében, másrészt a pénz értékének és vásárlóképességének azóta beállott csökkenésében, de viszont koriálját találja alperesnek a viszonkereseti követelés érvényesítésénél megnyilvánuló késedelmében, mert a pénz elértéktelenedésének veszélyét a viszonkereset megindításáig a késedelmes hitelező, az alperes; a viszonkereset megindításától (1921. december 19.) kezdve pedig felperes, mint késedelmes adós viseli. Eszerint felperes a terményeknek azt a pénzbeli ellenértékét tartozik megfizetni, mellyel azok 1919. szeptember 1. napján bírtak és azt az értékkülönbözetet, mely az így előálló összegben a magyar koronának 1921. december 19-én jegyzett 0'75-ös és a kifizetéskor jegyzett zürichi árfolyama között mutatkozik.. = Ad I—II. Gazdatiszti szerződés felmondása : Mjogi Dtár XII. 45., 46., XI. 187., IX. 113., 114., VI. 135., IV. 221., 222. — Ad III. V. ö. az előbbi 40. sz. esettel. 42. Ha a gazdatiszt szolgálati helyéről nem véglegesen távozott el és nem azzal a célzattal, hogy a szolgálati viszonyt megszüntesse: az engedély nélküli eltávozás miatt csak írásbeli értesítés mellett bocsátható el. ^u ^ 27 p u m7/1923 sz} indokok: Az irányadó tényállás szerint alperes a nála 1921. január 1-től kezdve gazdasági intézőként alkalmazott felperesnek a szolgálatot nem mondta fel, hanem nevezettet 1921. december végén azért bocsátotta el a szolgálatból, mert 17 napon keresztül engedélye nélkül távol volt. Még ha felperesnek az a ténye, hogy a szolgálatadó alperes