Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár, állapított tényállás helyett új tényállásként azt állapította meg, hogy G. József (nős M. Terézzel) és G. István közös apától származtak. A közös törzstől való származás eszerint megállapítható lévén, felperesnek megvolt a kereseti jogosultsága arra, hogy az igényelt ingatlannak ági eredetét kimutathassa. A fellebbezési bíróság ennek dacára nem sértett jogszabályt az által, hogy a felperest ági öröklés címén támasztott keresetével érdemben elutasította, mert a megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a kereseti ingatlan G. Istvántól végrendelet alapján szállt át a jelenlegi örökhagyó G. József hasonnevű atyjára s mert G. Istvánnak törvényes leszármazói voltak és így G. József a végrendeleti öröklés idejében a végrendeleitevő G. Istvánnal törvényes öröklési kapcsolatban nem állott; ez a G. Józsefre áthárult vagyon, mint olyan, amely nem a törvényes öröklési kapcsolatban állóról hárult az alperes néhai férjének atyjára, még ha ez a vagyon eredetileg a közös törzstől G. Györgytől szállott volna is át a végrendelkező G. Istvánra, G. Józsefre nézve (nős Sz. Annával) a bírói gyakorlat alapján kialakult jogszabály értelmében nem volna ági eredetű vagyonnak tekinthető, ennek folytán abban oldalági örökösödésnek helye az alperes férje által alkotott végrendelet érvénytelensége esetén sem lehet. = Ad I. Az örökösi minőség hivatalból vizsgálatáról az örökös mint ilyen ellen indított perben : 1. Grossehmid (Zsögöd), Fejezetek I. i. §. 13. alj., II. 122. §. ti. j. — Ad II. Az oldalágról hárult vagyon ági minőségéről 1. SzászySchwarz, Jogt. Közi. 1917. évf., 42. sz., Szladils u. o. 44. sz., utóbbi a joggyakorlat részletes kifejtésével. A bírói gyakorlatban a döntések ellentmondóak. Az 4917. előtti gyakorlat megfelelt a fenti döntésnek (1. pl. Mjogi Dtár VII., 49. sz.). A Mjogi Dtár XI. 204. sz. eset (Kúria P. I. 3113/1917.) szakított ezzel a gyakorlattal és kimondotta, hogy az oldalágról hárult javak ági jellegének fenntartása nem függ attól a feltételtől, hogv a két oldalrokon közt a háruláskor in concrelo törvényes öröklési kapcsolat álljon fenn (ugyanígy utóbb Mjogi Dtár XII. 167.). Az id. 3113 1917. sz. határozatot a Kúria a P. H. T.-be vaíó felvételre is kiszemelte (Staud, Mjog Tára IV. L, 4. füz., 58. I., 5(37. sz.) — Ezzel szemben a Kúria P. I. 235/1922. sz. határozatával egyszerre (közelebbi megokolás nélkül) visszatért korábbi gyakorlatára (az esetet I. Staud Mjog Tára IV. k., 1(1. füz., 145. I., 59. sz. a., dr. Túry Sándor Kornél ismertetésével; ugyanerről ir Gaár Vi'mos, Jogállam 1921., 1. füz., 30. 1., helyeselve a kúriai gyakorlat ezen irányváltozását). A Kúria állítólag a 3113/1917. sz. ítélet helvébe most a vele ellentéles 235/1922. sz. ítéletet helyezte a P. 11. T.-ba felveendő határozatok közé. A fenti 11. a. tétel is ezt az elvet juttatja kifejezésre. Az ági öröklésben rejlő családiasság elvének a Kúria közbülső (most újra elhagyott) gyakorlata (vagyis a 3113/1917. sz. ítélet) jobban felelt meg. Mindenek felett azonban kívánatos Jenné e kérdésben a jogegység biztosítása.