Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. vannak. Nyilvánvaló tehát, hogy az itt szóbanlevő vízvezető árok az alperes lelkének a tartozéka. A meg nem támadott ítéleti tényállás szerint az, alperes által kivágott fák — egy kivételével — a malomároknak az engedély­okiratban meghatározott területén, tehát az az alperes ingatlaná­nak tartozékát képező területen belül estek, amiből következik, hogy az ezen területen volt lak. habár a partból nőttek is ki azok, az alperesnek, mint a tartozék tulajdonosának a tulajdonát ké­pezték, azokat tehát a felperes nem követelheti. = Érdekes eset: ingatlan mint ingatlannak tartozéka (helyesebben alkotó­értéke). Fa mint telekalkotórész Mjogi Dtár XVI. 5S. 6. A telek tulajdonosa levághatja és megtart­hatja magának a szomszédos telken álló fa gyöke­reit, amelyek az ő telkére behatolnak. Ugyanezt te­heti az ily fának ágaival, amelyek az ö telkének légkörébe nyúlnak, ha a fa tulajdonosát az ágak el­távolítására megfelelő határidő kitűzésével előzete­sen felhívta és ez a felhívásnak eleget nem tett. (Kúria 1923. okt. 3. P. V. 395/1923. sz.) A kir. Kúria: Alpereseket arra kötelezi, hogy a felperes tulaj­donához tartozó . . . ingatlanon ültetett fáknak a felperes ingat­lanaira benyúló ágait 15 nap alatt vágják le és hogy ugyanazon fák gyökereinek a felperes ingatlanaira benyúló részeit ugyanazon idő alatt távolítsák el, még pedig mindkét munkát különbeni végre­hajtás tevhe mellett teljesítsék, ellen esetben felperes feljogosít­tatik, hogy ugyanezen munkálatokat alperesek költségén elvégez­tethesse. Indokok: Felperes az 5. sz. alatti jegyzőkönyvhöz csatolt különiratban foglalt módosított kereseti kérelem szerint azt kérté, hogy alperesek az ingatlanaikon ültetett fáknak felperes ingat­lanaira hajló ágait vágjájt le s ugyanazon fák gyökereinek fel­peres ingatlanaiba (a földbe) benyúló részeit távolítsák el, ellen­esetben pedig felperes feljogosíltassék ezen munkálatoknak alpe­resek költségén való elvégzésére. Felperes ezek szerint nem a Pp. 130. §-a szerinti megálla­pítási keresetet indított, hanem alpereseket munkateljesítésre kérte kötelezni. Az a körülmény pedig, hogy a bíróság alpereseket csak annak tűrésére kötelezte, amit felperes bírói jogsegély kieszköz­lése nélkül megtenni maga is jogosítva volt, felperes keresetét megállapítási keresetté nem minősítette, miért is nem helytálló

Next

/
Thumbnails
Contents