Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

1. A különélő feleség özvegyi joga. I. (Kúria 1923. okt. 19. P. V. 796/1923. sz.) Indokok: Egymagában az a körülmény, hogy a nő" férjétől különváltan él, nem szünteti meg a nő özvegyi jogát, mert ez csak akkor szűnik meg, ha a nő arra érdemetlenné tette magát, miért is a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett, amidőn felperest keresetével abból az okból, hogy felperes férjétől különváltan élt, anélkül utasította e1, hogy felperes érdemetlenségére, illetve a különélés okára vonatkozó körülményeket megállapította volna. II. (Kúria 1923. okt. 10. P. I. 5820/1922. sz.) Indokok: A fennálló törvénykezési gyakorlat szerint érdemetlen az özvegyi jogra az a nő, aki férjétől, annak a halálakor különváltan élt, hacsak ki nem mutatja, hogy a különélésre okot férjének a magaviselete szolgáltatott. A hitvestársi örökösödésre vonatkozó az a jogszabály, hogy ez az örökösödési jog csak akkor enyészik el, ha a házasság bírói ítélettel jogerősen felbontatott, azt azonban sem az állandó különélés, sem az életben maradt házastárs vétkessége meg nem szünteti, a nőtartás helyébe lépő özvegyi jogra nem alkalmazható. Az érdemellenséget az özvegy ellen kereset vagy viszonkereset útján bármelyik örökös érvényesítheti. = Az a ridegség, amellyel a Kúria az özvegyi jogra való érdemetlenséget kezeli, bizonyos disliarmoniát idéz fel a hitvestársi öröklés és az özvegyi jog intézményei között. A ridegséget az V. tanács legalább a bizonyítási teher terén enyhíti. V. ö. Mjogi Dtúr XII. 70., VIII. 170. sz. 2. Amennyiben a vagyontalan és immár teljesen keresőképes korban lévő természetes apa tevékenységét egészben vagy túlnyomó részben atyjának üzletében fejti ki, ezért a tevékenységért azonban hatáMagánjogi Döntvénytár. XVII. 4