Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

96 Magánjogi Döntvénytár. külön megállapodás nélkül meg nem állapítja, az ily tárgyú külön megállapodásnak pedig ellene mond az a tény, hogy a házrész tulajdonjogát az elsőrendű alperes a szerzés idején a felperes tudtával a maga részére kebeleztette be. A fellebbezési bíróság meg nem támadott megállapítása szerint a felperes a közös együttélés idejében teljesen vagyontalan volt, csupán szüleinek volt vagyona. Ezekre tekintettel nincs elfogadható alapja a felperes ama álláspontjának sem, hogy gazdálkodásuk közös gazdálkodásnak tekintendő s az annak tartama alatt szerzett házrész tehát a közös szerzés ténye alapján legalább felerészben illeti meg őt. Ezek szerint a felperes felülvizsgálati kérelme abban a részében, hogy a fellebbezési bíróság keresetét a házrész tulajdonjoga iránt az általa, helyesen az ő keresményéből történt szerzésre alapított részében jogszabálysértéssel utasította el, alaptalan. De nem alapos a felülvizsgálati kérelem annyiban sem, amenynyiben a fellebbezési bíróság ítéletét abban a részében támadja meg, amellyel ugyancsak a házrész és a többi peres ingatlanjutalékok egy részére vonatkozóan a felperes elhalt anyjának közszerzeménye alapján támasztott keresetet is elutasította. Az e részben irányadó, meg nem támadott tényállás szerint a felperes elhalt anyja írásbeli magánvégrendeletében a következően rendelkezett: ((Általános örökösömmé férjemet teszem. Neki hagyom minden vagyonomat, ingót és ingatlant egyaránt, úgy azonban, hogy ezeket férjem el nem idegenítheti, azokat csak haláláig használhatja, holta után pedig átszállanak azok közös gyermekeinkre.)) A végrendeletnek ez a tartalma nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a végrendelkező férjét, az elsőrendű alperest, örökösévé nevezte, gyermekei, a felperes s a másod- és negyedrendű alperesek részére pedig csak az utóöröklési jogot kívánta biztosítani. Ezzel szemben a peres felek a végrendelkező hagyatéki ügyének tárgyalásán akként egyeztek meg, hogy a hagyaték a végrendelettől eltérően az elsőrendű alperes igényére való tekintet nélkül a törvényes örökösöknek, a felperesnek s a másod- és negyedrendű alpereseknek adassék át. A hagyatéki eljárás során az elsőrendű alperes tulajdonául bejegyzett peres ingatlanjutalékok a végrendelkező hagyatékául felvéve nem voltak, s azoknak a hagyatékhoz tartozását ott a felperes sem vitatta. A felperes azzal a tényével, hogy a végrendelettől eltérő, ránézve előnyös osztályos egyességet elfogadta anélkül, hogy a végrendelkező közszerzeményi joga alapján az elsőrendű alperes ne-