Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

86 Magánjogi Döntvénytár. sen vonta le azt a következményt, hogy csak az alperes, még pedig szándékosan és menthetlen módon mulasztott akkor, amikor az ingatlanért ennek megfelelő értéket nem ajánlott fel. Idevonatkozóan a kir. Kúria még megjegyzi, hogy azon jogszabály alkalmazása, amely szerint egy jogot sem szabad nyilvánvalóan a másik fél megkárosítása céljából gyakorolni, vagyis, hogy a joggal visszaélni nincs megengedve, az ítélettel megállapított jogra vonatkozóan sem lehet kizárva akkor, amikor a vonatkozó ítéletből világosan kitűnik, hogy az ítélet a másik fél károsulását elkerülni kívánta s az érdekek kölcsönösségét és az értékek egyenlőségét tartotta szem előtt és amidőn a másik fél nagymérvű megkárosítása, később — jelen esetben az opció jogát megállapító ítélet hozatala után egy év és nyolc hónapra — nemcsak felismerhetővé, hanem elkerülhetlenné is válik. Már pedig nyilvánvaló, hogy alperes az ítélettel 1921. évi június hó 30-án megállapított opciós jogát olyan módon kívánta egy év és nyolc hónapra gyakorolni, amelyből nyilvánvaló, hogy a felperesek feltűnően nagy mértékben megkárosodtak volna. Ez a célzat annál is inkább megállapítandó, mert alperes, mint országszerte ismert nagy kereskedelmi cég tulajdonosa nagyon is tudhatta, hogy az általa egy év és nyolc hónap múlva felajánlott 5.152,408 K már egy tizedrészét sem teszi az 1921. évi június hó 30-iki értéknek s így tudhatta, hogy milyen túl nagy előnyben részesülne ő s milyen túlnagy hátrányt szenvednének felperesek, ha ezek az 1923. évi márciusi értékű 5.152,408 K-t volnának kötelesek elfogadni. A jog ilyen gyakorlása meg nem engedhető s ép ezért alperes nem panaszkodnánk azért, hogy a fellebbezési bíróság olyan álláspontra helyezkedett, amely az alperes jogának ilyen eredménnyel járó gyakorol hatását kizárja. Az a panasz, hogy a fellebbezési bíróság a felek kérelme nélkül bocsátkozott bele annak a kérdésnek a vizsgálatába, hogy a megtámadott alapperbeli jogerős ítéletek hatályban vannak-e vagy sem, a kir. Kúria feloldó végzésében foglalt állásponttal szemben, már csak azért sem alapos, mert a jelen fennforgó esetben a hatályosság kérdése előfeltétele a perújításnak és mert a per előfeltételei jogkérdést képeznek, a jogkérdés pedig a felek kérelme nélkül is hivatalból vizsgálandó. Alperesnek az eredetileg kikötött 170,000 K-nak bírói letétbehelyezésére vonatkozó panasza semmi alappal nem bír, mert az alapperben hozott ítéletekkel meg van állapítva, hogy felperesek nem voltak kötelesek ingatlanaikat 170,000 K ellenében átengedni s mert ebből folyóan egyedül az alperes terbére esik, ha ő ezen összeghez makacsul ragaszkodva, azt bírói letétbe helyezte s ez ott azután ériékében leromlott. Ép olyan alaptalan az 5.152,408 K bírói letétbehelyezésére alapított panasza is, mert ez az összeg az ingatlanok 1921. június hó 30-iki értékének még egy tized részét sem teszi ki, azt tehát a felperesek