Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytúr. 87 a kir. Kúriának már ismert álláspontja értelmében nem voltak kötelesek elfogadni s igy az e részben bekövetkezett értékcsökkenés annál is inkább egyedül alperes terhére esik, mert ő tudhatta legjobban, hogy ez az összeg az ingatlanok akkori, illetve a kir. Kúria közbenszóló ítéletében az értékegyenlőség alapján szemmel tartott értékét még egy tized részben sem fedezte, már pedig ennek tudatában nem volt jogosult felpereseknek vagyoni romlását kívánni csak azért, hogy maga részére meg nem érdemelt túlelőnyt biztosítson. A beruházások szempontjából emelt panasz is alaptalan, mert semmi akadálya nincsen annak, hogy a beruházások megfelelő értékét alperes követelje akkor, amikor az ingatlanokat felpereseknek visszabocsátja. Ami végül alperesnek azt a panaszát illeti, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében elfoglalt jogi álláspont érvényesülése esetében a törvénylisztelet és a jogbizonyosság sérelmet szenvednének, a kir. Kúria megjegyzi, hogy amilyen feltétlen parancsnak tartja, hogy a bíró csak a törvény, a törvényes rendeletek és szokás alapján ítéljen, époly feltétlen parancsnak tartja azt is, hogy ezek a jogforrások az anyagi igazság érdekében és céljából állanak fenn és azokat úgy kell értelmezni és alkalmazni, ahogy azt az adött esetben az osztó igazság követeli. Ehhez képest a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, amidőn a jelen esetben látva azt, hogy az alperes úgy kívánta opciós jogát gyakorolni, hogy annak folytán ő minden érdem nélkül több mint tízszeres vagyoni előnyben részesül, felperesek pedig — akik ezt a pert szegénységi jogon folytalják — minden hibájuk és vétkük nélkül több mint tízszeres kárt szenvedtek volna, csak hivatásának megfelelően járt el, amikor az anyagi jogot, az osztó igazságot juttatta érvényre. Ezzel szemben alperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg azt a tételes törvényt, amely a bíróságot annak vizsgálatától kizárná, hogy vájjon fennforognak-e a perújítás természetes (észszerű) feltételei ? Sem azt a törvényt, amelynél fogva az előző ítéletek hatályának megszűntét nem kutathatná vagy pedig eltiltaná őt attól, hogy valamely ítélet tartalmát értelmezze és az adott esethez alkalmazza és főleg nem jelölte meg azt a tételes törvényt, amelynek értelmében az alaki jogra való tekintetből az anyagi igazság nem érvényesülhet még akkor sem, amikor mint a jelen eselben az anyagi igazság annyira nyilvánvaló és annak megsértése olyan közeli volt! Ha azonban ezeket a tételes törvényeket az alperes nem tudta megjelölni, aminthogy meg sem jelölhette, akkor a jogtisztelet megrendüléséről az alperes nem panaszkodhatik, mert a törvény és igazságszolgáltatás iránt köteles tisztelet épen azáltal rendülne meg, ha a bíróság — noha alkalma volt — nem volna képes vagy nem akarná, még pedig a legrövidebb, azonban célhoz vezető úton érvényre juttatni az osztó igazságot, a kölcsönös érdekkiegyenlítésnek jogunkban és közérzetünkben is bennerejlő nagy elvét és követelményét.