Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

78 Magánjogi Döntvénytár. 10. §-aiban meghatározott, hanem olyan kereset, amelyet a vevők azon az alapon támasztanak, hogy Ők az adásvételi szerződésnek eleget tetlek, miért is az eladó az ingatlant tehermentesíteni tartozik. Nem az a kérdés tehát, hogy a letétbe helyezett összeggel fedezve van-e a jelzálogjoggal biztosított követelés, hanem a személyes kötelmi viszonyban álló vevők és eladók fizettek-e, amidőn a hátralékos vételár fejében a névszerinti összeget bírói letétbe helyezték ? Áll ez annál is inkább, mert egyfelől a szóbanforgó jelzálogos követelés, mint ilyen, a telekkönyvben is mint vételár van bejegyezve s mint ilyen nem esik más pénzbeli követelések tekintete alá és mert másfelől az alperes részéről támasztolt tisztán kötelmi személyes viszonyon alapuló viszonkereset olyan szoros kapcsolatban van a kereseti kérelemmel, hogy egyiknek alapja a másiknak alapjától el nem különíthető s így egységesnek jelentkezik. Ha azonban ez a követelés vételár jellegét még telekkönyvi bejegyzése szerint sem vesztette el és a felek közötti viszony nem csupán a telekkönyvi állás szerint, hanem ettől függetlenül, vagyis személyes kötelmi viszony alapján is elbírálandó, akkor annál a jogszabálynál fogva, hogy az egyik fél teljesítést, ellenkező kikötés hiányában csak akkor kövelelhet, ha ő maga is teljesített és hogy az eladó, más kikötés hiányában előbb tehermentesíteni nem tartozik, mint a vevő a vételárfizetési kötelezettségének kellő módon eleget tett, a felperesek keresetének csak abban az esetben lehetne helyt adni, ha felperesek a bírói letétbe helyezett összeggel vételárfizelési kötelezettségeiknek teljes mértékben eleget tettek volna, amit azonban megállapítani nem lehet, még pedig a 947/1888. I. M. számú rendelet 9. és 10. §-ai rendelkezéseire való tekintettel sem. Ezen rendelkezések értelmében ugyanis a jelzálogos követelés csak azzal az összeggel tekinthető fedezettnek, amely annak az összegnek megfelel, amelyet a jelzálogos hitelező követelése rangsorában kapna a jelzálogot helyettesítő fedezeti alapból. Ámde a hitelezőnek ebben a rangsorban tőkekövetelését amennyiben fennáll, egészben, minden levonás nélkül kell megkapni s így a fedezet bírói letétbe helyezésével járó költség e rendelet szempontjából nem esik az ő terhére, már pedig a fentiek szerint az alperes, mint jelzálogos hitelező részére csak 38,870 K van bírói letétbe helyezve, ez az összeg azonban az alperesnek 40,000 K tőkekövetelését nem fedezi, résztörlesztést pedig a hitelező elfogadni nem tartozik. Annál kevésbé állapítható meg, hogy a felperesek a 947/1888. I. M. számú rendelet 9. és 10. §-aiban foglalt rendelkezéseken kívül tettek volna eleget fizetési kötelezettségüknek. \ Először is abból a körülményből, hogy a szerződés szerint a felperesek a vételárt 1923. évi okt. hó 23. napjáig bármikor voltak jogosultak kifizetni, az következik, hogy a vételárnak hitelezése egyedül az ő javukra szolgált, nyilvánvaló tehát, hogy a Télelárhitelezéssel járó, a valuta leromlásában jelentkező hátrány