Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. ban határozottnak vétessék, hanem elégséges az is, ha a végrendeletben a részesített akként van megjelölve, hogy személyét illetően kétség nem merülhet fel. Tr . (Kúriai 922. szept. 19. P. I. 246/1922. sz.) A kir. Kúria: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. indokok: Azt a tényállást, hogy az 1916. február 14. napján kelt ((Kedves Néném és kedves Öcsém» megszólítással kezdődő levél eredetije az 1917. október 6. napján Waskontzban hősi halált hall F. János örökhagyó kezeírása és hogy ez a levél postán Cz. Kerencné (alperes) címére érkezett, az elsőbíróság a peres eljáráshan személyesen kihallgatott alperesnek esküvel megerősített vallomása alapján állapította meg; a bizonyításra kötelezett alperest pedig a Pp. 371. §-ának második bekezdése alapján esküre azért bocsátotta, mert Cz. Ferencné alperesnek azt a vallomását, hogy ő úgy a tábori postai levelezőlapokat, mint a végrendeletet tartalmazó levelet posta útján kapta a kezéhez és hogy azok valamennyien a F. János kezeírása, valószínűsítve látta Sz. (iero tanúnak azzal a vallomásával, hogy a végrendeletet tartalmazó levelet hozzá az alperes vitte el abban az időben, amikor az a hadbavonult F. Jánostól megérkezett, továbbá, hogy ezelőtt a tanú előtt F. János a bevonulását megelőzően is úgy nyilatkozott, hogyha elpusztulna, akkor, ami vagyona van, azt Cz. Ferencnére hagyja, úgyszintén azzal a körülménnyel, hogy a Cz. Ferencnéhez címzett és F. János névaláírással ellátott 9 darab tábori postai levelezőlap ugyanazt a csapattestet és ugyanazt a postai számot tünteti fel, mint amely az ugyancsak Cz. Ferencnének címezett hivatalos tábori haláleset jelentésben előfordul, nemkülönben azzal, hogy a perben meghallgatott írásszakértők egyező véleménye szerint az általuk megvizsgált és összehasonlított 9 darab tábori postai levelezőlap és a végrendelkezést tartalmazó levél egy és ugyanazon kézírástól származik. Ezt a ténymegállapítást a fellebbezési bíróság indokolása alapján helyesen fogadta el s magáévá tette az abból levont jogi következtetéseket is . . . Az 1876: XVI. t.-c. 7. §-a szerint írásbeli magánvégrendeleteknél a végrendelkezés helyének és időpontjának kitétele szükséges. De nincs előírva, hogy ennek a végrendelkezést tartalmazó okirat lezárásánál kell feltüntetve lennie. Ebből következik, hogy a törvény fentebbi követelményének megfelel az az írásbeli magánvégrendelet is, amelynek szövegéből a végrendelkezés helyének és időpontjának a kitétele kétségtelenül megállapítható.