Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

6 Magánjogi Döntvénytár. S minthogy az örökhagyónak a végrendelkezést tartalmazó levele idő tekintetében az 1916. február 14. keleltel van ellátva, e levél bevezető részének következő tartalmából pedig: cinnél Reichenbergből megadta az Isten, hogy elég sok levelet küldhettem szeretett családi körükbe, de egyelőre innét több levelet nem írhatok, mert megyünk)) kétségtelenül megállapítható, hogy ez a levél Reichenbergben íratott, nincs jogos alapja a felperes abbeli panaszának sem, hogy ez a levél érvényes végrendeletnek azért sem fogadható el, mert annál a kelet helyének kitétele hiányzik. (. . . Mint a fejben III. alatt . . .) Abból a tényből pedig, hogy a ((Kedves Néném és kedves öcsém» megszólítással kezdődő levelet F. János örökhagyó írta és hogy az postán az alperes címére érkezeit, akiről nem vitás, hogy az örökhagyónak idősebb édestestvére voll, úgyszintén az sem, hogy József nevű kiskorú fia van, továbbá a kérdéses levélnek abból a tartalmából: «En mást nem irhatok, sem pedig végrendeletet nem hagyhatok mást, mint ha a jó Isten halálomat elrendelte — áldott az Úr neve — akkor nekem, ami kicsinyem van, az magukra marad*, nem lehet kétséges, hogy az örökhagyó az alperest és ennek kiskorú fiát nevezte ki összes vagyonának örökösévé; ennélfogva nem alapos a felperesnek az a panasza sem, hogy a végrendeletnek minősített levél határozott örökösnevezést nem tartalmaz és kételyeket hagy fenn a részesítettek személye tekintetében. = Ad I—II. Mjogi Dtár X. 179., XIII. 4. Keltezése vonatkozólag : Mjosi Dtár II. 218. — Ad III. Kern Fodor Mjog V. 208. I. 5. Ha a szerződés megszűnését az egyik szerződő fél vétkessége okozta, a vétkes fél az adott foglalót a vétlen fél javára elveszti. Eme joghátrány mérséklésének a szerződéses birságra nézve fennálló szabályok szerint a körülményekhez képest helye lehet. (Kúria 1922. szept. 15. P. VI. 1376 1922. sz.) A kir. Kúria: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróság által megállapított, részben az elsőbíróság ítéletéből átvett tényállás szerint felperest K. Ignác figyelmeztette a pénznek a megszállott területről való átcsempészésével járó kockázatra, s a felperes, ennek dacára, a bank útján való átutalás helyett a kockázatos eljárást választotta, jóllehet az alperes a felperesnek halasztást is adott a 160,000 K megszerzésére s önmaga addig is bankkölcsön útján gondoskodott a D. Pálnénak fizetendő vételár előteremtéséről.