Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 157 43-tól járó 5% kamatainak 15 nap alatt és végrehajtás terhével leendő megfizetésére, továbbá arra is kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessen 25,000 K felülvizsgálati eljárási költséget. indokok: A kir. Kúria a meg nem támadott tényállás szerint felperes végzett ügyvédi ténykedéseivel, az erre fordított idővesztességével, alperes erkölcsi és vagyoni érdekével, megfelelő arányban állónak találta a fellebbezési bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj összegét, miért is alperesnek a díjazás mérséklésére irányuló felülvizsgálati kérelmét elutasította. Jogszabály, hogy az (. . . mint a fejben . . . ) A meg nem támadott tényállás szerint alperes az 1921. dec. 27-én kelt '3. •/• a. csatolt levelében, felperes munkadíjainak kiegyenlítéséül 70,000 K-t felajánlott, ezzel felperes ügyvédi munkadíj követelését 70,000 K erejéig elfogadhatónak és méltányosnak találta. így tehát .részéről a méltányos eljárás az lett volna, hogy felperesnek munkadíjára ezt az összeget kifizesse. Az ehelyütt irányadó tényállás szerint azonban alperes, felperesnek ama felszólítására, hogy az általa méltányosnak talált ezt a 70,000 K-t, vagy ennél kevesebb azt az összeget, melyet ügyvédi ténykedései és munkadíjával arányban állónak tart, fizesse ki, a fizetést azzal tagadta meg, hogy a kérdést egyszer és mindenkorra bírói úton kívánja elintézni, és utóbb ezt a 70,000 K-s ajánlatát is visszavonta. Alperes, bár tudatában volt a csupán összegszerűség tekintetében vitás tartozásának, ezen perben is a keresetet egészben kérte elutasítani, miáltal a pert elnyújtotta és meggátolta felperest abban, hogy az általa is méltányosnak talált 70,000 K-hoz a kir. ítélőtábla ítéletének meghozatala előtt hozzá juthasson. Habár felperes követelése a B) alatt csatolt levelében az alperessel közölt 200,000 K-ban bíróilag meg is állapíttatott és bár alperes jogosítva is volt az összegszerűség tekintetében vitás tartozásának megállapítását bírói útra terelni; alperesnek vétkes késedelmét és a perben rosszhiszemű védekezését mégis megállapítja az a ténye, hogy felperes felszólítására sem fizette ki a maga részéről is megfelelőnek tartott 70,000 K-t, sőt a perben ebben az összegben való marasztalása ellen is védekezett. Alperest ez a vétkes késedelme és rosszhiszemű védekezése a fentiek szerint kártérítésre kötelezi és a 70,000 K-nak a gazdasági viszonyok rosszabodása folytán beállott értékcsökkenéseért felelősséggel tartozik. Az 1921. év december hó végétől, — a kir ítélőtáblának 1922. szeptember hó 13-án meghozott és a 70,000 K-t meghaladóan előzetesen végrehajthatónak kimondott ítélete meghozataláig — köztudomás szerint a pénz vásárlóereje a kártérítési igény összegét meghaladó mérvben csökkent és így felperest emiatt a. kir. Kúria megállapítása szerint 140,000 K kár érte. Ezt a kárt tehát alperes a megállapított munkadíj kamatain felül tartozik megtéríteni. Téves alperesnek az az érvelése, mintha a kir. Kúria P. VI. 4305/1922. sz. alatt ítéletében arra az ellenkező álláspontra helyezkedett volna, hogy a pénzünk vásárlóerejének csökkenése