Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

156 Magánjogi Döntvénytár. Indokok: Az elsőbíróság által megállapított és a fellebbezési bíróság által elfogadott tényállás • szerint a kisnémedii 283. számú betétben bejegyezve volt 226—228. hrsz. ingatlanok megosztása alkalmával az elsőrendű alperes beleegyezett abba, hogy a felperesek gazdasági terményeiket mindenkor az alpereseknek jutott 227/2. és 228. hrsz. belsőségen keresztül fuvarozhassák be a saját szérűskertjükbe és a felperesek ezt a jogot nemcsak az alpereseknek Amerikában távolléte alatt, hanem itthonlétük idejében is háborítatlanul gyakorolták egészen az 1921. évi május haváig. Meg van állapítva az is, hogy a másodrendű alperes tudott arról, hogy a felperesek terményeiket az alperesek belsőségén át fuvarozták a saját szérűskertjükbe ; az ellenben nincs megállapítva, hogy ez a másodrendű alperes saját személyében bármikor is vagy legalább az 1921. évi május hava előtt tiltakozott. Ha pedig a másodrendű alperes annak ellenére is, hogy ő a felpereseknek szolgalmi jogot nem engedélyezett, eltűrte azt, hogy azok az ő és férje közös belsőségén hordhatták be gazdasági terményeiket*, indokolt az a következtetés, hogy a másodrendű alperes a terményfuvarozást azért nem ellenezte, mert a hitvestársi viszonyból folyóan tudta azt, hogy férje a felperesekkel ez iránt megegyezett, s mert ezt az egyezséget ő mint társtulajdonos kötelezőnek fogadta el önnön magára is. Elfogadható alapokon nyugszik tehát a fellebbezési bíróságnak az a panaszolt megállapítása, hogy a másodrendű alperes hozzájárult a férje által a felperesekkel létesített egyezséghez. Ez a hozzájárulás pedig pótolta a közjegyzői meghatalmazás hiányát, másfelől pedig az egyik társtulajdonos által engedélyezett szolgalmi jog hatályát kiterjesztette a közös belsőségnek arra az eszmei hányadára is, amely a másik társtulajdonost a telekkönyvi bejegyzés szerint osztatlanul megilleti. = Ugyanígy ingatlan elidegenítésénél Mjogi Dtár XIV. 7. — Álképviselő által kötött szerződés jóváhagyásának alakja: Mjogi Dtár XV. 55. 120. A peres fél, ki ellenfelének megkárosítására irányuló magatartást tanúsít s a tartozás teljesítését a lejáratkor indokolatlanul megtagadja, vagy a perben rosszhiszeműen védekezik, felelős azért a kárért, amelyet pernyertes ellenfele, a gazdasági viszonyok rosszabbodása következtében, a pénz vásárlóerejének csökkenése által szenvedett. (Kúria 1923. szept. 13. P. VI. 6767/1922. sz.) A kir. Kúria: Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja, ellenben felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad s ennek következtében a fellebbezési bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy alperest felperes javára a 200,000 K és kamatán felül további 140.000 K-nak és ez összeg után 1923.