Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. m Tekintettel ugyanis arra, hogy a felperesek által foglaló gyanánt adott 500,000 K összeget a kir. Kúria, a három millió vételárhoz viszonyítva túlságosnak találta, azt mérsékelte s így alperes ezt a 250,000 K-ra mérsékelt összeget jogosult megtartani. A dolog ily állásában és mert az alperes elállása nyomán a szerződéstől a felperesek is elállottak, a felperesek állal adott összegnek többi része, vagyis 250,000 K a vételár előlegének tekintete alá esvén, alperes azzal a felpereseknek azért tartozik, mert az ügylettől a felek kölcsönösen elállottak, így az előbbi állapot visszaállításának van helye. A megítélt összeg után kamat megítélhető' azért nem volt, mert annak előlegminősége csak ezúttal lett megállapítva s mert ily módon az alperest semmiféle késedelem nem terheli. = L. fent az 5. sz. esetet és Ptk. tvjav 825. §. 115. A törvényhatóság az alkalmazottjaiért őt terhelő anyagi felelősségnél fogva közvetlenül szavatol oly kárért, amely nem valamely hivatali kötelesség elmulasztásából származott, hanem szerződés nem teljesítése folytán merült fel. (Kúria 1923. aug. 30. P. IV. 5577/1922. sz.) Indokok: A meg nem támadott irányadó tényállás szerint a felperesnek hatvani malma a Haditermény r.-t. utalványa alapján a közélelmezés céljára szolgáló liszt tartályaként az alperes Borsod vármegye törvényhatóságának rendelkezéséhez képest a mezőcsáti főszolgabíróság részére 1918. szept. 15-én 118 darab, a sajószentpéteri főszolgabíróság részére 1918. szept. "20-án és 1918. nov. 10-én 236 és 59 darab, az edelényi főszolgabíróság részére pedig 1918. okt. 8-án 118 darab liszteszsákot szállított, amelyeket az illető főszolgabírói hivatalok, illetve megbízottjaik átvettek, de azokat a felperes hatvani malmának vissza nem küldötték. Erre a tényállásra vonatkozó okfejtése szerint helyesen alkalmazta a fellebbezési bíróság az anyagi jogszabályokat, amikor az alperes törvényhatóság felelősségét az 1886: XXI. t.-c. 5. §-ában körülírt közgyűlési határozat hiánya dacára és arra való tekintet nélkül megállapította, hogy a kérdéses liszteszsákok visszaküldését elmulasztó főszolgabírák kártérítési felelőssége előzetesen megállapítást nyert s a nevezetekkel szemben megállapított kárösszeg vagyonukból behajthatatlanná vált volna. Ugyanis az alperes törvényhatóság a részére utalványozott s megkeresése folytán a felperes által az egyes járási főszolgabírói hivatalok címére szállított, ezek által átvett, de a felpereshez vissza nem juttatott liszteszsákokért a felperes irányában az alkalmazottjaiért őt terhelő anyagi felelősségnél fogva közvetlenül