Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

/ Magánjogi Döntvénytár. 14-4 de aki a szerződést teljesítette, gazdasági lehetetlenülésre nem hivatkozhatik, és ez alapon a teljesítés kikötött ellenszolgáltatásának felemelését nem követelheti, mert épen a teljesítés ténye igazolja, hogy az nem volt gazdaságilag lehetetlen. Í (Kúria 1923. jún. 49. P. II. 3701/1922. sz.) = A gazdasági lehetetlenülésre nézve I. fent 36., o9—61. sz. és az ott idézetteket. 107. Osztály esetében a pénz elértéktelenedéséből eredő kárt annak a félnek kell viselnie, akinek a magatartása okozta, hogy az értékmegtérítés fejében megállapított összeg nem fizettetett ki a kikötött lejáratkor. „ . ' (Kúria 1923. aug. 30. P. V. 7945/1922. sz.) Indokok: Tényként van megállapítva, hogy a k—i . . . sz. a természetben egy összefüggő egészet alkotó ingatlanokra nézve a peres felek, az azokbó a testvérjüket illetett egyharmad résznek 1904-ben történi megvétele után egymásközt akként osztoztak meg, hogy az egész belsőségei szélességében két egyenlő részre osztják és annak a községi közlegelő felé eső felerészét felperes, a szentiváni út felé eső részét pedig, az azon épült házzal együtt alperes kapja osztályba, aki az épületért (helyesen: az épületnek felperest illetett felerészéért) értékkiegészítés (toldás) fejében az (ingatlant haszonélvezett] édesanyjuk halála után 240 K-t fizet felperesnek. Az értékkiegészítés vállalása pedig az ügyletet csak az épületre vonatkozó részében sem változtatta tulajdonközösséget megszüntető osztályból adásvevéssé, és nem változtatta adásvevéssé az ügyletet az a körülmény sem, hogy a 10. alszámú jegyzőkönyvben alperes a viszonkeresetének alapjául vételt említett, mert a z ügyletet a bíróságnak nem á felek által használt elnevezése szerint, hanem tartalma szerint kell minŐMtenie, a kérdéses jogügyletnek a 10. alszámú jegyzőkönyvben alperes által előadott tartalma pedig nem vételt, hanem tulajdonközösség megszüntetésére vonatkozó osztályt állapít meg. Ezekhez képest felperesnek azok a felülvizsgálati panaszai nem állhatnak meg, amelyeket azon a címen emelt, hogy közte és alperes között a házra nézve vétel jött létre. — — Alapos a pénz időközi nagymértékű értékcsökkenésére alapított panasz, mert a megállapított és erészben meg nem támadott tényállás szerint alperes az édesanyjuk halála után fizetendő értékkiegészítésül még az 1904. évben kikötött 240 K-t édesanyjuknak 1917. jan. 17-én bekövetkezett elhalálozása napja helyett csak 1921 júl. 22-én helyezte a 17. sorszámú kérvénynyel felperes javára bírói letétbe, a pénz vásárlóerejében és így értékében pedig az 1917. jan. 17. napja óta 1921. júl. 22-ig eltelt idő alatt oly rendkívül nagy mértékű csökkenés következett be, aminőt a felek sem 1904-ben, a 240 K kikötésekor, sem még 1917-ben sem láthattak előre, és amely rendkívül nagy mér-