Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

122 Magánjogi Döntvénytár a megállapított tényállás szerint immár 73 éves felperes — esetleg épen azért, mert az életjáradék eredeti összege megélhetését már egyáltalán nem biztosítja — maga gondoskodik-e valamely foglalkozás folytatásával a megélhetésének megkönnyítéséről. Ezért alaptalan alperesnek a felülvizsgálati kérelmében amiatt emelt panasza, hogy a fellebbezési bíróság nem állapított meg tényállást abban az irányban, hogy felperes a boldvai parkban oly nyereséges virágkertészelet folytat, amelyből megélhet. = Özvegyi jogot megváltó járadék felemelése : fent 76. sz. — Ugyanígy Kúria P. I. 5143/1922. sz. Ez esetben a Kúria szerint: «Nyilvánvaló, hogy a felperes részére szerződésszerűleg megállapított életjáradék részben annak a tartásnak volt az ellenértéke, amely a felperest elhalt férjének a hagyatékával szemben özvegyi jogából folyóan megillette. A tartás jogi természetéből pedig önként következik, hogy abban az esetben, ha a felektől nem függő okokból lényegesen megváltoztak azok a körülmények, amelyek alapján ők a tartás összegét megállapították, bármelyik félnek joga van ahhoz, hogy a felemelést vagy a leszállítást keresettel szorgalmazza. Ez a jogszabály a törvénykezési gyakorlatban újabban alkalmazást nyer akkor is, ha a felek a tartást szerződéssel szabályozták.)) — Ugyancsak P. I. 7974-/1922.: ((Alaptalan az alperesnek a Kúria gyakorlatára alapított panasza is, amely szerint a szerződésen alapuló életjáradék bírói felemelésének helye nem volna, mert a 24. sz. jogegységi határozat a jelen perbeli vitás kérdésre nem vonatkozik, más, erre az esetre alkalmazható ily értelmű jogegységi határozat pedig nincs ; a Kúria a peres felek között lefolyt előző perben hozott P. I. 2691/1920. sz. ítéletében kimondotta, hogy a változott életviszonyokra tekintettel, a felperes részére kikötött s tartás jellegével bíró életjáradék a szükséglet mérvéhez képest felemelhető.)) — L. a tartás és hasonló szolgáltatások felemeléséről Kovács Marcel Valorizáció című cikkében (Jogt. Közi. 1923. 17—18. sz. 140. 1.). — A pénzelértéktelenedésről I. a fenti 59. sz. eset jegyzetében idézetteken és Kovács Marcel id. cikkén felül különösen : Frigyes Béla A pénztartozások átértékelése (Jogt. Közi. 1923. 15—19. sz.).; Blau György Állandó értékű ítélet (u. o. 14. sz.); Sopronyi A valorizáció kérdéséhez (M. Jogi Szemle 1923. 7. sz. 198. 1.); Proszvinimer Béla (folyt Békejog és Békegazdaság II. évf. 10. sz.); Bartha Jenő, Luy G)örgy és Wolf Ernő (Ügyv. L. 1923. 14. és 15. sz.); Ügyv. díjak valorizálása (Ügyv. L. 1923. 10. sz.), ugyanerről Blau György (u. o. 15- sz.) és Gráber Károly (u. o. 16. sz.) ; Fodor Ármin A késedelmes adós kártérítési kötelessége (M. Jogélet 1923. 6. sz); Téríi'y Gyula Valorizációs kérdések (u. o. 7—8. sz.); Blau György Szokol és osztrák korona (u. o. 7—9. sz.) — A pénzromlással kapcsolatos további eseteket I. még. (a Hiteljogi Dtárban megjelenteken felül) fent 62-66., 74. (86. sz. TÜH.), 75—77. sz. és alább 94—97. sz. 94. Amennyiben a kisajátító a kártalanítási összeget a kisajátítást szenvedőkkel szemben teljesítés hatályával még meg nem fizette, a teljesítés abban az értékben eszközlendő, aminő érték a becslés idejében megállapított kártalanítási összeg értékének a fizetés teljesítésekor megfelel. (Kúria 1923. jún. 15. Pk. V. 4442/1922. sz.)