Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 123 A kir. Kúria: A másodbíróság határozatát helybenhagyja mégis azzal a kiegészítéssel, illetve módosítással, hogy a megállapított kártalanítási összegek, amennyiben azok még kifizetve nincsenek, abban az értékben lesznek a kisajátító által fizetendők, illetve letétbe helyezendők, amely érték a kifizetés illetve letétbe helyezés idején a kisajátított tárgyak becslése idejekori (1912. febr. 1.) értékének megfelel. Indokok : Az 1881 : XLI. t.-c. 23. §-a szerint «a kisajátítás a valódi és teljes kártalanítás mellett eszközöltetik)). A törvény 25. §-a szerint pedig «a kisajátított tárgyak értéke a becsléskor létező árak szerint határozandó meg)). A törvénynek most felhívott |-aiban foglalt rendelkezések egybevetett tarlalma nem hágy fenn kétséget arra nézve, hogy a kisajátítást szenvedett akként kártalanítandó, hogy a kisajátítás folytán előállott kárának a becsléskor létező áraknak megfelelő teljes és valódi értékét kapja meg. Ennek szem előtt tartása mellett pedig különös figyelemmel arra, hogy pénzünk vásárló erejének a változott gazdasági viszonyok folytán történt nagymérvű csökkenése mellett a több évvel ezelőtt (jelen esetben 1912. febr. 1-én) történt becslés alapján meghatározott kártalanítási összegek annak az értéknek, amellyel a kisajátítást szenvedő a kisajátítás folytán valóban károsodott, többé meg nem felelnek, és tekintettel arra, hogy a pénz értékében a teljesítésig beállható további változások (értékeltolóclások) mellett a kártalanítás megállapított összege a felek jogos érdekeinek sérelme nélkül számszerűleg csak a fizetések teljesítése idején lesz helyesen meghatározható; ki kellett mondani, hogy amennyiben a kisajátító a kártalanítási összeget a kisajátítást szenvedőkkel szemben teljesítés hatályával még meg nem fizette, a teljesítés abban az értékben eszközlendő, aminő érték a becslés idejében megállapított kártalanítási összeg értékének a fizetés teljesítésekor megfelel. Ennek az álláspontnak helyességét támogatja a gazdasági viszonyokban beállott változások folytán kifejlődött az a bírói gyakorlat, amely a méltányosság követelményeinek érvényre juttatásával a gazdasági egyensúly fenntartását s az értékeltolódások gazdasági hatásainak összhangba hozatalát, a jogos vagyoni érdekek kölcsönös kiegyenlítését, vagyis azt célozza, hogy a gazdasági viszonyok előre nem látott változásából egyrészt egyik fél se húzhasson indokolatlan vagyoni előnyt, másrészt pedig egyik félre se háramolhassék oly vagyoni hátrány, amely reá nézve indokolatlanul jelentékeny sérelemmel járhat. = Kisajátítási ár valorizálását mondja ki még Kúria Pk. V. 4725/1922. Lásd a valorizálás kérdéséről az előbbi 93. és a köv. 95—97. sz. eseteket.