Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 121 zsolczai ingatlanaira bekebeleztessék, aminek fejében felperes az életjáradéki jogának boldvai birtokról való törlésére kötelezte magát. Ugyanezen szerződés 4. pontja szerint «szerződő feleknek közös akaratuk az, hogy Sz. Kálmán (a felperes) a megélhetéshez szükséges járadékot negyedévenként minden körülmények közt pontosan megkapja.» A megállapított tényállás szerint alperes személyes kötelezettségetvállalt felperessel szemben az iránt, hogy neki évi 6100 K életjáradékot fizet. S mivel a feleknek a szerződésben kifejezett akarata szerint az életjáradék felperes megélhetését van hivatva biztosítani; ezért helyes a fellebbezési bíróságnak az a következtetése, hogy adott esetben az életjáradéknak tartás jellege van. Ha pedig valaki másnak tartását szerződésileg elvállalja s utóbb az általános megélhetési viszonyokban a szerződés megkötésekor előre nem látott változások álltak be, amelyeknél fogva a tartásdíj összege elégtelennek bizonyul: akkor a jogosítottat attól, hogy a tartás összegének megfelelő felemelését kérhesse, elzárni nem lehet és pedig annál kevésbé, mert az felel meg a feleknek a szerződés megkötésében kifejezésre jutott azon szándékának és akaratának, hogy a tartásra irányuló kötelezettségvállalás a jogosított megélhetését biztosítsa. Emellett azonban figyelemmel kell lenni arra a szempontra is, hogy a felemelés a kötelezettre aránytalanul súlyos terhet ne rójon. Az adott esetben nyilvánvaló, hogy a felek a szerződés kötésekor az utóbb bekövetkezett háború, forradalmak és a békeszerződés okozta értékemelkedésekkel, szóval a megélhetési viszonyok oly fokú megváltozásával, amint az bekövetkezett, nem számolhatlak. Kétségtelen az is, hogy amikor a szerződő felek felperes tartására, illetve tartásának kiegészítésére évi 6100 K életjáradékot állapítottak meg, akkor ugyanezen tartási szükségletekre a megélhetésnek időközben bekövetkezett nagymérvű megdrágulása folytán már a kereset beadása idejében is a keresetbe vett évi 30,000 K volt legalább is szükséges. Azzal pedig alperes e perben nem is védekezett, hogy évi 30,000 K életjáradék fizetése reá nézve elviselhetetlen teherként nehezednék. Egyébként is a megállapított tényállás szerint alperes kötelezettség vállalásának alapjául oly vagyon (ingatlanbirtok) szerzése szolgált, amelynek koronaértékben kifejezett jövedelme a háború előtti időkhöz viszonyítva nyilvánvalóan sokkal nagyobb arányban növekedett, mint aminő arányban felperes a 6100 K járadék felemelését kéri. Az életjáradék felemelése szempontjából közömbös az, hogy