Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

120 Magánjogi Döntvénytár. adásvételi ügylet, amely szerint özv. U. Sándorné a kereseti ingatlanokat alperesre átruházta, érvényesen létrejöttnek tekinthető nem lévén: a fellebbezési bíróságnak az a rendelkezése, amellyel a peres ingatlanokra alperes javára bekeblezett tulajdonjogot törölni rendelte és a peres ingatlanokat néhai U. Sándorné hagyatéki vagyonaként minősítette, az anyagi jogot nem sérti. = Viszonylagos cselekvőképtelenség aggkori elmezavar esetében : Bffjogi Dtár XV. 97. Erkölcsi elmezavar u. o. 68. sz. 93. Ha valaki másnak tartását szerződésileg elvállalja s utóbb az általános megélhetési viszonyokban a szerződés megkötésekor előre nem látott változások álltak be, amelyeknél fogva a tartásdíj öszszege elégtelennek bizonyul, akkor a jogosítottat attól, hogy a tartás összegének megfelelő felemelését kérhesse, elzárni nem lehet. Emellett azonban figyelemmel kell lenni arra a szempontra is, hogy a felemelés a kötelezettre aránytalanul súlyos terhet ne rój ion. __ . Jl (Kúria 1923. jún. 19. P. III. 4530/1922. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint felperes az 1894. évi október 17-én kelt A) alatti szerződéssel eladta boldvai, egy kastélyból, parkból s néhány száz holdból álló ingatlanait őrgróf P. Adolfnak 30,000 forintért az élethossziglani haszonélvezeti jog fenntartása mellett. Utóbb az 1898. évi március hó 23-án kelt a C) alatt csatolt «Egyezséggel* az említett szerződő felek a haszonélvezeti jogot részben éleijáradékká változtatták át akkép, hogy felperes a boldvai kastélyra s parkra vonatkozó haszonélvezeti jogának épségben tartása mellett a többi, az egyezségben megjelölt ingatlanok tekintetében a haszonélvezeti jogáról lemondott, aminek fejében őrgróf P. Adolf a felperes részére évi 3050 forint életjáradék fizetésére kötelezte magát. Ezen életjáradék iránti jog a haszonélvezettől mentesített ingatlanokra a felperes javára be is kebeleztetett. Ugyanezen a napon, vagyis 1898. március hó 23-án őrgróf P. AdoU a C) alatti adásvevési szerződéssel eladta az említett, a felperes életjáradékával terhelt ingatlanokat Sz. K. Pálnak 36,000 fo/intért, akire ebből kifolyóan az életjáradék terhének fizetése is átszállt. Sz. K. Pál ezután az 1902. évi szeptember hó 28-án kelt osztálylevéllel ingatlan vagyonát gyermekeire ruházván át, egyik gyermeke — a jelen perbeli alperes,— aki a felsőzsolczai birtokot kapta, vállalta át az életjáradék fizetésének kötelezettségét. S mivel a boldvai ingatlanok, amelyekre felperes életjáradéki joga bekebelezve volt, alperes fivérének tulajdonaivá vállak s alperes ezen utóbbi ingatlanokat az életjáradéki jogtól tehermentesíteni volt köteles, ezért egyfelől felperes és másfelől alperes és férje között az 1913. évi június hó 23-án kelt s a 2y. alatt mellékelt közjegyzői okiratba foglalt szerződés jött létre, amelyben alperes a felperes irányában kötelezte magát arra, hogy az általa már átvállalt s tényleg fizetett évi 6100 K életjáradéki összeget negyedévi részletekben pontosan meg fogja fizetni, s beleegyezik abba, hogy az életjáradéki jog a felső-