Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 115 állapított tényállás szerint néhai N. Imre az itt szóbanforgó ingatlanilletőségeit, amelyeknek az átruházás idején 1920. évben tiszta hozadéka a szakértői becsű szerint 5327 K 47 fillért tett ki, vejére és leányára, itteni alperesekre életfogytiglani haszonélvezeti jogának fenntartása mellett 30,000 K-ban feltüntetett vételárért akként ruházta át, hogy a vételár úgy lesz kiegyenlítve, hogy az alperesek őt életfogytáig tisztességesen eltartják, ruhával és mindennemű szükségessel ellátják, halála után pedig eltakarítják, egyben eme kötelezettségük biztosítására az elsőrendű alperes megengedte azt is, hogy néh. N. Imre átruházó életfogytiglani haszonélvezeti joga az ő t. i. elsőrendű alperes saját ingatlanaira is bekebleztessék. A szerződésnek ily tartalma mellett, különösen arra való tekintettel is, hogy az ügylet szülő és gyermeke, illetve ennek férje között létesült, az anyagi jog szabályainak megfelel a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a B) alatti szerződés lényegileg visszteher nélküli ügylet természetével bír. Az így keletkezett ügylet érvényességét pedig a felperes megtámadni jogosítva volt; mert az A) alatt csatolt s alaki és tartalmi valóság tekintetében nem kifogásolt s még 1916. febr. 25-én kelt közjegyzői okiratba foglajt osztályos egyesség szerint másodrendű alperes az ott megjelölt 12,000 K és egyéb ingókkal a felperestől nyert kielégítése fejében összes apai és anyai örökségéről lemondott és habár néh. N. Imre nem volt akadályozva abban, hogy vagyonáról visszteher ellenében szabadon rendelkezhessen ; s így abban sem, hogy a kérdéses ingatlanokra az A) alattival egyidejűleg fia, itteni felperes javára tett végintézkedését visszavonhassa; úgyde az A) alatti egyesség 4. és 5. pontjainak helyes értelme szerint másodrendű alperesnek az összes apai és anyai vagyonról történt lemondásával szemben felperestől nyert kielégítése az itt szóbanforgó apai ingatlanilletőségnek is ellenértékét képezte, ezt az ingatlanilletőséget tehát az utóbb létrejött ingyenes ügylettel már joghatályosan meg nem szerezhette; felperes elől ezt a vagyont elvonni s a felperes öröklési igényét ekként meghiúsítani jogában nem állott. Ez áll az elsőrendű alperesre is, mert mint a másodrendű alperes férje eme viszonyánál fogva az A) a. egyesség tartalmáról s így a lemondás körülményeiről kétségtelenül tudomással bírhatott, s amint ezt a fellebbezési bíróság is helyesen állapítja meg, a B) alatti szerződés joghatályos létrejöttének kérdésében a másodrendű alperessel egy tekintet alá vonható. — — Ami végül alpereseknek azt a panaszát illeti, hogy a fellebbezési bíróság az ügyet nem a kereseti alapon bírálta el, ez sem bír helytálló alappal; mert alaki jogszabály, hogy a perbe 8*