Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 103 natkozó intézkedése hatályos, annak dacára, hogy az örökhagyó a végrendelet alkotásakor abban a tévedésben volt, hogy csak egy gyermeke van és az utóbb születelt gyermekének létezéséről akkor tudomással nem bírt, ezen tévedés okából a végrendelet egészben érvénytelen és utóöröklési jognak nincs helye. Ez a panasz alapos. A nem vitás tényállás szerint az örökhagyó végrendeletéi 1914. augusztus 1-én alkotta és általános örökösévé az akkor életben volt egyetlen leszármazó örökösét kiskorú P. Józsefet nevezte ki; ezt követő időben 1916. augusztus 5-én Karolin Margit nevű leánya született, akiről a végrendeletben nem rendelkezett, de nem is rendelkezhetett, mert a végrendelet alkotása idejében egynél több gyermeke nem volt, tehát az örökhagyó abban a tévedésben volt, hogy utána egynél több gyermek nem marad és az egész végakarati intézkedés úgy az örökös, mint az utóörökös kirendelése iránt ezen tévedés folyományaként tekintendő; ebből a jogi álláspontból kiindulva okszerűleg következik, hogy minden rendelkezés, mely az örökhagyónak ezen fentemlített tévedésére vezethető vissza: a második gyermek születése folytán hatályát veszti, vagyis az adott esetben P. Karolin másodrendű' felperesnek a végrendelet alkotását követő időpontban bekövetkezett születésének tényével úgy az elsőrendű felperesnek, kiskorú P. Józsefnek általános örökösi minőségére, mint az alperesnek utóörökösi kirendelésére vonatkozó végrendeleti intézkedés hatálytalanná vált, amint ezt anyagi jogszabályként az állandó bírói gyakorlat is elfogadta. Az alperes által felhozott az a körülmény ugyanis, hogy az örökhagyó második gyermekének születéséről utóbb tudomást szerzett és végrendeletét még sem változtatta meg, nem lényeges, mert a fenti jogelvnek megfelelőleg alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az örökhagyó a második gyermek születésének tudatában — a tévedésből alkotott végrendelkezést — ezen új ténykörülmény bekövetkezése dacára is kifejezetten fenntartotta, vagy fenntartani kívánta, erre azonban tényállás megállapítva nincs. Ezek alapján a fellebbezési bíróság ítéletének az .alperes utóöröklési jogát megállapító rendelkezését megváltoztatni és örökhagyó végrendeletét ezen részében is hatálytalannak kimondani kellett. — V. ö. ptk. lyjav biz. szöv. 4747. §. — Végrendelet megtámadása meghiúsult fellételezés okából Mjogi Dtár XII. 169. 79. Haszonéluezetről való lemondás esetén a lemondás idején volt függő termésnek a beszedése már a tulajdonost illeti és a volt haszonélvezőnek csak