Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

104 Magánjogi Döntvénytár. a termés előállítására fordított kiadásainak és munkája értékének megtérítéséhez van joga. (Kúria 1923. jan. 16. P. V. 3056/1922. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság azt a lényállást, hogy felperesnek a jelen per alapjául szolgáló haszonélvezeti jogról történt lemondása arra irányult, hogy haszonélvezete csak az 1920. gazdasági év végén szűnjék meg, abból a tényből vont jogi következtetés útján állapította meg, hogy a haszonélvezet tárgyát képezett ingatlanrészt felperes vetette be és munkálta meg és a lemondás 1920. július 5-én, tehát közvetlen az aratás előtt történt. A most említett körülményekből azonban nem vonható le az a jogi következtetés, mert amidőn a lemondás hatályára más idő kifejezetten megállapítva nincsen, annak hatálya a lemondás idején azonnal beáll, ami hogy ez esetben is bekövetkezett, azzal is támogatva van, hogy a kérdéses haszonélvezetet felperes az elhalt felesége végrendelete alapján, még pedig közös gyermekük a másodrendű alperes törvényes osztályrészének sérelmével szerezte meg, a lemondás tehát e sérelem orvoslásául jelentkezik. Alapos tehát alpereseknek amiatti felülvizsgálati panaszuk, hogy helytelen jogi következtetéssel állapította meg a fellebbezési bíróság azt, hogy felperesnek a szándéka a lemondáskor a haszonélvezetnek csak az 1920. gazdasági év végén leendő megszűnésére irányulhatott és ezért ezt a helytelen jogi következtetésen alapuló megállapítást mellőzve, felpereseknek az 1920. július 5-én nyilvánított feltételekhez vagy korlátokhoz nem kötött lemondását akkor nyomban hatálybalépettnek kellett tekinteni. Minthogy pedig a lemondás idején volt függő termésnek a beszedése az anyagi jog szerint már a tulajdonost, jelen esetben tehát a másodrendű alperest illeti és a volt haszonélvezőnek, jelen esetben tehát a felperesnek csak a termés előállítására fordított kiadásainak és munkája értékének megtérítéséhez van joga ; annálfogva alapos alpereseknek amiatti panaszuk is, hogy a fellebbezési bíróság az 1920. évi, alperesek által beszedett termés értékét ítélte meg felperes javára. Ezek szerint a felperes csupán a termés előállítási költségeit követelheti, minthogy azonban a fellebbezési bíróság, téves álláspontjából kifolyóan, mellőzte annak a tisztába hozatalát, hogy felperes mit, mennyit fordított az 1920. évi termésnek az előállítására? — ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletét fel kellett oldani. = V. ö. .Mjogi Dtár XIII. 59. sz. esettel és jegyzetével; haszonbér megoszlása haszonélvező és tulajdonos között: Mjogi Dtár XV. 37. sz.