Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 101 kielégítési végrehajtást a 6000 K vételárnak egyidejűleg történt letétbe helyezése mellett. A végrehajtás folyamán 1919 március 12-én pedig az alperes bejelentette, hogy az ingatlannak elidegenítése folytán már teljesíteni nem tud. E tényállás mellett helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a szerződéstszegő és teljesítésre képtelen alperes a vele szerződő félnek, illetve jogutódainak mindazt a vagyoni kárát megtéríteni köteles, ami az adásvételi szerződés teljesítésének elmaradásával okozati összefüggésben áll. A kártérítés mérvére vonatkozó döntést azonban a kir. Kúria el nem fogadhatta s a felpereseknek ide vonatkozó panasza részben alapos, mert a szerződésszegésből eredő kár a szerződésből származó kötelezettség teljesítésére megszabott időben jár le abban az esetben is, amelyben a károsító cselekvény vagy mulasztás előbbi időpontban volt elkövetve. Ennélfogva a kár bekövetkezésének és a kártérítési igény megnyíltának idejeként azt az időpontot kell tekinteni, amely a szerződés teljesítésére, vagyis a kötelezett, illetve megítélt dolognak természetben való szolgáltatására kitűzetett. Ez pedig a jelen esetben a fentebb említett rendes perben hozott s az alperesnek 1914. november 22-én kézbesített Ill-ad bírósági ítélettel megszabott 15 napi határidő lejártával következett be, mert ekkor már az alperes a jogerejű ítélet rendelkezéséhez képest kétségtelenül teljesíteni, illetve a megítélt ingatlant természetben szolgáltatni volt köteles. Minthogy pedig az ekként megállapított kötelezettség teljesítésének jogellenes elmaradása eredményezte azt, hogy felperesek jogelődje egy olyan ingatlantól esett el, amelynek forgalmi értéke 1914. év végén, vagyis akkor, midőn az ítéletileg megszabott teljesítési határidő lejárt, a megállapított tényállás szerint az épületeken eszközölt változtatásokon kívül 30,000 K-t képviselt: az alperes ezen érték elvonásáért a felpereseknek feltétlenül felelősséggel tartozik. Ennyiben tehát felpereseknek a kártérítés mérvét illető felülvizsgálati kérelme helytálló alappal bír, egyébként azonban alaptalan azért, mert jelen esetben a kártérítés mérvének megállapításánál a szerződés teljesítésére ítéletileg jogerejűleg megszabott s fentebb már megjelölt időpont az irányadó; azok az értékeltolódások tehát, amelyek a pénz vásárlóerejének csökkenése, az ingatlanok forgalmi árának emelkedése folytán utóbb következtek be, a felperesek javára és az alperes hátrányára már nem szolgálhattak és pedig annyival kevésbé, mert felperes a szerződés teljesítésére irányuló perben hozott ítélet végrehajtásában késedelmet tanúsított. Ezekből következik, hogy nincs jogszerű alapja felperesek ama kérelmének sem, amellyel a kár mérvét az ingat-