Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

100 Magánjogi Döntvénytár. hogy az özvegyi jog magában foglalja mint kevesebbet a tartársa való jogot is, nincsen akadálya annak, hogy felperes az özvegyi tartására rendelt évi járadék összegének megfelelő módon való megváltoztatását követelje. A felperesnek ehhez való jogát ezek szerint a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával megállapítani és a fellebbezési bíróságot további eljárásra s a megváltási összeg mennyiségének a kérdésére is kiterjedő új határozat hozatalára utasítani kellett. = L. a fenti 66. és 75. sz. esetet. 77. A szerződésszegésből eredő kár a szerződésből származó kötelezettség teljesítésére megszabott időben jár le abban az esetben is, amelyben a károsító cselekvény vagy mulasztás előbbi időpontban volt elkövetve. A kártérítés mérvének megállapításánál a szerződés teljesítésére megszabott időpont az irányadó. Azok az értékeltolódások, amelyek a pénz vásárlóerejének csökkenése folytán utóbb következtek be: a károsult javára már nem szolgálhatnak; az adott esetben annyival kevésbé, mert felperes a szerződés teljesítésére irányuló perben hozott ítélet végrehajtásában késedelmet tanúsított. (Kúria 1923. márc. 9. P. V. 4438 1922. sz.) A kir. Kúria: A felperesek felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad, s a fellebbezési bíróság ítéletét részben az akként változtatja meg, hogy a marasztalási tőke Összeget 24,000 K-ára felemeli, s az alperest ennek, valamint az ezen tőkeösszeg után 1919. március 20-ától járó 5% kamatainak a felperesek részére 15 nap alatt végrehajtás terhével leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint a felperesek jogelődje érvényesen létrejött szerződéssel még 1910. aug. 17-én megvette 6000 K-áért az alperes k—i 125. sz. telekkönyvi betétben foglalt ingatlanát, amelynek átadását és az arra vonatkozó tulajdonjog bekeblezésére alkalmas okirat kiállítását azonban az alperes megtagadta azzal, hogy az ingatlant már másnak adta el. Felperesek jogelődje ennek következtében az alperest a csatolt rendes per iratai szerint 1910. szeptember 18-án indított keresettel a szerződés teljesítése iránt perelte, amelynek eredményeként alperes jogerejűleg arra köteleztetett, hogy a felperes részére a 6000 K vételár lefizetése ellenében 15 nap alatt a tulajdonjog bekeblezésére alkalmas okiratot adja ki. Az erre vonatkozó Ill-ad bírósági ítéletet az alperes 1914. november 22-én vette kézhez, annak alapján azonban a felperes csak 1919. február 7-én kért