Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 99 azokat előre nem láthatták; de nyilvánvaló az is, hogy felperes a mai viszonyok között havi 300 K tartásdíjból meg nem élhet. Mindezeknél fogva — tekintettel arra is, hogy a fellebbe­zési bíróság — nyilván elfoglalt jogi álláspontjánál fogva nem állapított meg tényállást a felek vagyoni és kereseti viszonyait illetőleg, minélfogva az a kérdés, hogy felperes tartásdíja a Pp. 413. §-a értelmében felemelhető-e vagy sem, e helyütt el nem dönthető: a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét a fenti ren­delkezés szerint megváltoztatta és a pert a Pp. 547. és 506. §-ai második bekezdése értelmében további tárgyalás és új ítélet hoza­tala végett a fellebbezési bírósághoz visszautasította. = L. ugyanígy raárjMjogi Dtár XV. 111. sz.; v. ö. a köv. 76. sz. esettel. 76. Az özvegy az özvegyi haszonélvezeti jogá­nak megváltása fejében egyezségileg kikötött jára­dékösszeg megfelelő módon való megváltoztatását követelni jogosult. (Kúria 1923. jan. 30. P. I. 2595/1921 sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja s kimondja, hogy felperes azon az alapon, hogy özvegyi haszon­élvezeti jogának megváltása fejében az alperes által neki egyez­ségileg kötelezett évi 4000 K járadékösszegnek felemelését köve­telni nem jogosult, elutasíthatónak nem találja, ehhez képest a fellebbezési bíróságot a tényállás szabályszerű megállapítására és a megváltási összeg mérvének, valamint a felülvizsgálati költség viselésének kérdésére is kiterjedő új határozat hozatalára utasítja. Indokok: A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint 1917. évi augusztus 16. napján meghalt B. Béla a feleségének (jelenlegi felperesnek) özvegyi jogát végrendeletében akként szabályozta, hogy részére körülbelül 20 hold ingat­lannak haszonélvezetét hagyta, ha pedig özvegye az ingatlanok haszonélvezeté­ről lemondana, hagyatékából akkora tőkét rendelt kihasíttatni, amely évenként 24-00 K kamatot hoz, mely kamatösszeg haszonélvezeti jog megváltása címén özvegyének adandó ki. A hagyatéki tárgyalás során az özvegynek az után a kijelentése után, hogy az ingatlanokat haszonélvezni nem kívánja, az özvegy és az általános örö­kös — a jelenlegi alperes között az a megállapodás jött létre, hogy az alperes a felperes özvegyi jogának megváltása fejében évenként 4000 koronát tartozik kifizetni. Minthogy örökhagyó B. Béla a végrendeletében megjelölt ingatlannak haszonélvezetét özvegyi jog címén hagyta a felesége, jelenlegi felperes részére, s ennek az ingatlanok haszonélvezeti jogáról történt lemondása ellenében ugyancsak az özvegyi jog fejében van úgy a végrendeletben, mint a peres felek között létre­jött megállapodásban a megváltási összeg megállapítva, s mint­7*

Next

/
Thumbnails
Contents