Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)
Magánjogi Döntvénytár. íll felárából szerzett ingóságok nem válnak a föszerzö férj tulajdonává, hanem az újonnan szerzett ingók az elidegenített vagyon helyébe lépnek, s így ebben az esetben a feleséget nem a befolyt vételár, hanem az ebből szerzett vagyontárgyak illetik. (Kúria 1922. nov, 23. P. I. 1744/1922. sz.) = A jászkún statútumról I. Mjogi Dtár XIV. 97. sz. és az ott idézetteket. 74. A kir. Kúria teljes-ülésének 86. számú polgári döntvénye. A kir. Kúria teljes-ülése a jogegységi tanácsnak 2í. számú polgári döntvényét hatályon kívül helyezi és kimondja, hogy: a baleset folytán megítélt járadékot a sérült személyén kívül eső körülményeknek, jelesül a gazdasági viszonyoknak időközben beállott változása alapján bírói hatáskörben sem felemelni, sem leszállítani nem lehet. Indokok: í. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 1921 november 3. napján kelt és hitelesített 24. számú polgári döntvénye kimondotta hogy : «A baleset folytán megítélt járadékot a sérült személyén kívül eső körülményeknek, jelesül a gazdasági viszonyoknak időközben beállott változása alapján sem felemelni, sem leszállítani nem lehet.» Minthogy a kir. igazságügyminiszter 1923 január 30-án 36,370/1922. I. M. 1. szám alatt a kir. Kúria elnökéhez intézett átiratában a kir. Kúria jogegységi tanácsának 24. számú polgári döntvényét az 1912: LIV. tc. 71. §-a 4. bekezdésének 2. pontja értelmében a kir. Kúria teljes-ülésének döntése alá kívánta bocsátani, a kir. Kúria elnöke e törvény idézett rendelkezése, továbbá az 59,200/1912. I. M. számú (Igazságügyi Közlöny XXI. évfolyam, 12. sz., 411. lap) rendelet 18. §-ának 2. pontja, valamint ugyané rendelet 19. §-ának 1. bekezdése értelmében az ügyet a kir. Kúria polgári teljes-ülése elé utalta. II. A teljes-ülés az alulírt napon meghozta a rendelkező részben foglalt lenti határozatot, amelynek indokai a következők : III. A szándékosságból vagy a gondatlanságból eredő felelősség körében a bűntettekről és vétségekről szóló 1878: V. tcikk 292. és 311. §-ai arra, aki tiltott cselekményével másnak halálát okozza vagy mást testi épségében sért, kifejezetten kártérítési, nem pedig tartási kötelezettséget rónak. Hasonlóképen kártérítési, nem pedig tartási kötelezettség terheli fennálló jogszabályaink szerint azokat is, akik mint a tárgyi felelősség alatt állók, vétkességükre való tekintet nélkül, tehetők felelőssé valamely balesetből származó halál vagy testi sértés következményeiért, mert az objektív felelősség szabályozásának terén hazánkban úttörő törvények, jelesül a vaspályák által okozott