Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 81 súlyos természetüeknek, amelyek alapján alperesnek az özvegyi jogra való érdemetlensége megállapítható volna. A felperesnek idevonatkozó felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. Az özvegyi jogra való érdemetlenségi ok fenn nem forogván, felpereseknek mint örökhagyó leszármazó örököseinek joga csak arra terjed, hogy örökhagyó, mint városi polgár özvegyének (az alperesnek) özvegyi jogát társadalmi állásának megfelelő > tartásra és lakásra korláloztathassák. A kir. Kúria magáévá teszi a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját, hogy az alperes által jelenleg is bírt lakrész teljesen kielégítheti az alperes társadalmi helyzetéből folyó igényét. Arra tekintettel azonban, hogy az özvegynek évi 59,000 K-t kitevő nyugdíján kívül egyéb jövedelme nincsen és hogy 1922. évben már a magyar korona elértéktelenedése folytán a megélhetési viszonyok rendkívülien megnehezedtek, a kir. Kúria úgy találta, hogy az özvegynek ahhoz, hogy néhai férje társadalmi állásának és vagyoni viszonyainak megfelelő illő ellátásban részesüljön, lakásán és nyugdíján kívül évenként legalább oly összegre van szüksége, amely 16 q búza mindenkori értékének megfelel. Mivel pedig ez az érték, ha csupán csak az örökhagyó után maradt 71 hold termőföldet vesszük is alapul, a hagyaték jövedelméből bőven kikerül, a fellebbezési bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával az alperesnek özvegyi jogát 1922. jan. \. napjától kezdve évi 16 q búzára, illetve ennek egyenértékére kellett korlátozni. Igaz ugyan, hogy a nem vétkes özvegyet az özvegyi jog a törvénynél fogva férje halálának napjától kezdve mindaddig teljes mértékben illeti, amíg ez a joga bírói Ítélettel nem korlátoztatik, ennek dacára az alperes részére a fellebbezési bíróság ítéletének e részben való megváltoztatásával az M922. jan. l-jét megelőző időre özvegyi jog címén mi sem volt megítélhető, mert abból, hogy alperes a férjétől már 1918. június 7. napjától fogva különváltan élt és részére ideiglenes nőtartás jogerős bírói ítélettel megállapítva lett s hogy az alperes ennek dacára a törvény szerint őtet megillető özvegyi joga érvényesítése végett a lemenő örökösökkel szemben keresettel csak 1922. január 7. napján lépett fel, okszerűen az következtethető, hogy az alperes eddig az ideig tartásdíjának ekként való rendezését megváltoztatni nem kívánta és az ideiglenesen megállapított tartásdíjjal özvegyi ellátását is rendezettnek elfogadta. == Özvegyi tartás «búzavalutában<>, tekintetbe véve, hogy a hagyatékba mezei jószág is tartozott. A pénzértékromlás figyelembevételéről nőtartás körében I. Mjogi Dtár XV. 111., 21., XII. 183., XI. 176. Magánjogi Döntvénytár. XVI. 6