Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

8-2 Magánjogi Döntvénytár. 67. Azok a klonkludens tények, amelyekből valamely jogi akaratnyilvánításra következtetni lehet, nemcsak tényleges cselekményekben, hanem oly nemleges magatartásban is nyilvánulhatnak, amelyekből okszerűen másra, mint a beleegyezésre következtetni nem lehet. (Kúria 1923. ápr. 25. P. V. 6085 1922. sz.) Indokok: Felperes nem lámadta meg felülvizsgálati kérelmében a felülvizsgálati bíróság által megállapított azokat a tényeket, hogy 4918. szeptember 22-én elszámolt atyjával, aki felperes hadifogságának ideje alatt vagyonának kezelője volt, aki tehát az 1917. november 24-én létrejött adásvételi szerződésből befolyt vételárat is kezelte, hogy az adásvételi szerződésből befolyt vételár felett rendelkezett s azt saját íolyószámlájára helyezte el és hogy, jóllehet a nem vitás tényállás szerint felperes a vevőkkel csak 1921. március hóban lépett érintkezésbe, hogy az ingatlant visszavegye és addig az ideig tűrte azt, hogy a vevők a nem vitás tényállás szerint a szőlőbirtokban munkálkodjanak és abba befektetéseket tegyenek. A fellebbezési bíróság ezekből a tényekből az anyagi jog sérelme nélkül jutott arra a jogi következtetésre, hogy felperes a vételhez hozzájárult. Ugyanis (. . . mint a fejben . . .) Már pedig felperes 1921. augusztus hóban beadott keresetét megelőzőleg, több mint három éven át tűrte, hogy a vele egyazon városban lakó vevők a kérdéses szőlőbirtokot munkálják, forgassák, beültessék. Ebből a körülményből kapcsolatban a fent kiemelt tényleges cselekményekkel másra, mint arra, hogy felperes az eladáshoz utólag hozzájárult, következtetni nem lehet. = V. ö. fent 13. sz. a. 68. Jogszabály, hogy a más ügyeibe jogosultság nélkül való beavatkozásból az ügy urára kötelezettség rendszerint csak akkor százmazik, ha ez a beavatkozás az ügy ura érdekének és feltehető akaratának megfelel, máskülönben a megbízás nélküli ügyvivő csak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint követelheti az ügy urától az ügy ellátására fordított költségeinek megtérítését. (Kúria 1923. ápr. 13. P. II. 2175/1.922. sz.) Indokok: A felperesnek 13,065 K továbbítóké és jár: megfizetését tárgyazó felülvizsgálati kérelméhez képest csak az a kér-