Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

80 Magánjogi Döntvénytár. szetben az ági vagy a szerzeményi örököst illeti-e, az ingatlanok értékétől függött, tehát bírói megállapítás alá tartozott s végeredményben csak ezúttal nyert szabályozást. Ennélfogva az eset minősége is indokolja a költségeknek az egész vonalon való kölcsönös megszüntetését. (Pp. 543., 502., 426. §§.) = L. az előző 64. sz. esetet; a jelen esetben a szerzeményi örökös károsodik a pénzértékromlás következtében. —• Az alaptételre nézve, hogy t. i. elegyülés esetén az ági vagy szerzeményi jelleg a nagyobb értékhez igazodik, . Mjogi Dtár X. 180., VI. 8á., V. 87, sz. 66. A kir. Kúria adott esetben úgy találta, hogy az özvegynek ahhoz, hogy néhai férje társadalmi állásának és vagyoni viszonyainak megfelelő illő ellátásban részesüljön, a lakásán és nyugdíján kívül évenként legalább oly összegre van szüksége, amely 16 q búza mindenkori értékének megfelel. (Kúria 4923. márc. 44. P. I. 7568/4922. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy özv. K. Kálmánné szül. M. Gizella alperesnek özvegyi jogát az eddig élvezett és a fellebbezési bíróság ítéletében körülírt lakáson felül az 4922. jan. 4. napjától kezdve özvegységének tartamára egynegyed évenként előleges részletekben természetben kiadandó évi 46 q búzára vagy ennek az esedékesség napján Debreczenben hatóságilag nyilvántartott piaci középárára korlátozza s ehhez képest a felpereseket egyetemlegesen kötelezi, hogy a fent megállapított búzamennyiséget vagy annak értékét, még pedig a lejártakat 15 nap alatt, a lejárandó részleteket pedig minden évnegyed első napján végrehajtás terhével az alperes részére özvegysége tartamáig szolgáltassák ki s illetve fizessék meg. Indokok: A fellebbezési bíróság a per adatainak, nevezetesen a fegyelmi iratok tartalmának, a kihallgatott tanuk egybevetett vallomásainak, valamint a peres felek kijelentéseinek perrendszerű mérlegelése alapján állapította meg azt a tényállást, hogy az alperes beteges idegzetű, gyakori hisztérikus rohamokban szenvedő nő, akinek modora, kijelentései s a vele élőkkel való bánásmódja többé-kevésbé a megzavart idegélet betegségéből fakadnak. A fenti irányadó tényállásból helytelen ténybeli következtetés nélkül állapította meg a fellebbezési bíróság azt, hogy alperesnek az elsőbírósági ítéletben felhozott és a fellebbezési bíróság által megállapított tényei és kijelentései nem tekinthetők olyan