Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)
74 Magánjogi Döntvény tár. lan az alperes tartozása miatt a per folyama alatt 1913. szeptember 1. napján bírói árverésen eladatott, s hogy az jelenleg az árverési vevők tulajdonában és birtokában van. Ezen tényállásból kiindulva, nyilván alaptalan a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett az által, hogy az alperest bekebelezésre alkalmas okirat kiállítására nem kötelezte, mert a tényállásból kitűnően az alperes ilyen okiratot kiállítani nem képes. Visszatérve a felperes felülvizsgálati kérelmére: a felperes továbbá azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy kár gyanánt az ingatlannak nem a jelenlegi értékét ítélte meg. A felperesnek ez a panasza nem alapos. Nem osztja ugyan a kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a jelen esetben kár gyanánt az ingatlannak az árveréskor volt értéke állapítandó meg, de nem tartja helyesnek a felperes álláspontját sem, mert szerződés nem teljesítéséből eredő kár a szerződéses kötelem teljesítésére kitűzött határidőben jár le, ez pedig a jelen esetben akkor következett be, amikor az alperesnek az ítéletek szerint teljesíteni kellett volna, vagyis 1915 május havában. Ekkor pedig az alperes által felperesnek eladott s az ítéletekkel szolgáltatni kötelezett ingatlan jutalék értéke az elsőbíróság ítéletében megállapított s a fellebbezési bíróság által elfogadott tényállás szerint 1400 K volt. A felperesnek az az érvelése, hogy ez az összeg a pénz leromlása miatt nem tekinthető megfelelő kárösszegnek, nem fogadható el helyesnek azért, mert a felperes kárigényét még 1915. évben érvényesíthette volna, és mert a kár érvényesítése végett megindított per szüneteltetése, majd annak megszűnése a felperes mulasztására vezethető vissza, a dolog ilyen állásában pedig a a pénz vásárlóerejének időközben beállott leromlása -nem az alperes, hanem csak a felperes terhére eshetik. = A kár megállapítására döntő időpontról 1. Mjogi Dtár XII. 115., 116.' XIV. 54., XV. 67. sz. — A pénzelértéktelenedés figyelembevétele késedelemnél : 1. fent 16. sz., Mjogi Dtár XV. 127. sz.; továbbá Hitelj. Dtár XVI. 5., 6., 29., 30., 31., 32., 3:5., 34. sz. ; azonkívül I. a fenti 59. sz. eset jegyzetét. 63. Természetbeli életjáradék esetében az igényei érvényesítésével ok nélkül késedelmes jogosult a saját mulasztása következményeit az adós alperesekre jogosan át nem háríthatja, és csupán a szolgáltatandott dolgoknak az esedékességük idejében volt forgalmi értékét követelheti. (Kúria 1923 ápr. 12. P. VI. 5831/1922. sz.)
