Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 75 A kir. Kúria: Alperesek felülvizsgálati kérelmének részben helyi ad, a fellebbezési bíróság ítéletét annyiban, amennyiben alperesek az 1916., 1917. és 1918. évekre vonatkozólag a természetben szolgáltatandó életjáradék szolgáltatására köteleztettek, megváltoztatja és kimondja, hogy ezekre az évekre vonatkozólag alperesek csupán a kereseti sertés, tyúk, tojás és burgonyának az egyes éveknek az esedékességkor volt forgalmi értékét tartoznak megfizetni. Ehhez képest a fellebbezési bíróságot további eljárásra és az összes perköltségekre is kiterjedő újabb határozathozatalra utasítja, ezt meghaladólag alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: A megajánlott bizonyítás mellőzése miatt emelt alperesi panasz alaptalan, mert* annak a megállapítása mellett, hogy felperes az életjáradékot szorult helyzetében követelte, és csak erre való tekintettel jelentette ki hajlandóságát arra, hogy ehelyett a 100 K-t, illetve az ajándékozottnak állított 2000 K-t is elfogadja, csupán olyan egyoldalú ajánlatnak tekinthető, aminek elfogadása, illetve azonnali teljesítése nélkül ez az ajánlat kötelező nyilatkozatnak nem vehető. Az pedig nem is állíttatott és a megtámadott ítéletben megállapítva nincsen, hogy alperesek a vitatott felperesi ajánlatot elfogadták volna; tehát az állított ajánlattételnek a megállapítása közömbös, és így az a tekintetben ajánlott bizonyítást a fellebbezési bíróság eljárási szabálysértés nélkül mellőzhette. Ami a keresetindítást közvetlenül megelőzött időre és az ezt követő időre esedékessé vált követelés teljesítésére nézve ítéletileg szabályozott kötelmet, illetőleg a gazdasági lehetetlenség okára alapított anyagi- jogszabálysértés miatt emelt panaszt illeti, ez a panasz sem volt alaposnak felismerhető, mert ennek a kötelemnek az ítéletben szabályozott tartalmát a fellebbezési bíróság a megfelelően kifejtett okainál fogva, adott esetben az anyagi jogszabályoknak megfelelően határozta meg. Az időközben óriási mérvben beállott értékellolódás súlyos terheit azonban az igényei érvényesítésével ok nélkül késedelmes felperes, mint a saját mulasztása következményeit az adós alperesekre jogosan át nem háríthatja, és csupán azoknak a dolgoknak az esedékességük idejében volt forgalmi értékét követelheti. Ennyiben tehát alapos alpereseknek ezekre az évekre vonatkozólag kötelezettségüknek a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tartalma miatt emelt panaszuk. Ezért a fellebbezési bíróság ítélete a jelen rendelkezés értelmében megváltoztatott és kimondatott, hogy alperesek az 1916., 1917. és 1918. évekre vonatkozólag csupán az esedékesség idejében volt forgalmi értéknek megfelelő készpénzbeli összeget tartoznak szolgáltatni.