Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Uagánjogi Döntvénytár, 63 A kir. Kúria: Az alperesek felülvizsgálati kérelme következtében a fellebbezési bíróság ítéletének a tulajdonjogra, az elvont haszonra és a költségekre vonatkozó részét feloldja és utasítja a fellebbezési bíróságot, hogy a tényállást minden irányban szabályszerűen állapítsa meg és azután hozzon a kifejlendőkhöz képest a feloldott részekre, ide értve a felülvizsgálati eljárási költségeket is, új ítéletet, Indokok: A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsősorban azt panaszolják, hogy a fellebbezési bíróság jogszabály megsértésével ítélte meg a felperesek tulajdonjogát a kereseti ingatlanra, mert a felperesek állítása szerint is 1919. január 1. napján jött létre köztük a kereseti ingatlanra vonatkozó megegyezés, amely megegyezés ekkor írásba nem foglaltatott, már pedig a 4420/4918. M. É. számú rendelet 1. §-a értelmében ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez okirat szükséges. Ilyennek a mezőkövesdi kir. járásbíróságnál 1919. március 27. napján felvett egyezség nem tekinthető, mivel a 4038/1919. M. E. számú rendelet értelmében mindazok a bírói határozatok és jogcselekmények, amelyek a proletárdiktatúra alatt hozattak, vagy történtek, érvénytelenek s akkor bizonyos kényszer alatt állottak. A felpereseknek ez a panasza nem alapos. Igaz ugyan, hogy a megállapított ítéleti tényállás szerint az ingatlan vételére nézve a megegyezés eredetileg szóbelileg jött létre, meg van állapítva azonban az, hogy a felperesek a mezőkövesdi kir. járásbírósághoz 1919. március 14. napján 966. sz. alatt beadott kérvényükben a vételi ügyletet illetően az alpereseknek egyezségi kísérletre való megidézését kérték, a kir. járásbíróság a feleket 1919. március 27. napjára megidézte, amikor a felek között egyezség jött létre, amely szerint az alperesek elismerték, hogy a kereseti ingatlant 1919. január 1. napján 8000 K vételáron a felpereseknek eladták olyan megállapodással, hogy 1919. aug. l-ig a lakásban maradnak, s amennyiben más lakást 1919. augusztus l-ig szorgos utánjárás és keresés után sem kaphatnának, mindaddig a lakásban maradnak, míg alkalmas lakást bérelni nem tudnak, vagy nem vesznek. Elismerték az alperesek, hogy 200 K foglalót a felperesektől felvettek s a felperesek a 7800 K vételárat akkor tartoznak megfizetni, amikor az alperesek a házat átadják a felpereseknek. Ezt az egyezséget a felperesek aláírták s azt a járásbíróság tudomásul vette. A Pp.139. §-ának tartalmából kitűnik, hogy az ebben a szakaszban szabályozott eljárás nem peres eljárás, a 4038/1919. M. E. számú rendelet 9. §-a szerint pedig nem peres ügyekben a rendelet 2. §-ában említett időben, vagyis a rendes bíróságok működésének szünetelése alatt hozott bírói határozatok is érvényben marad-