Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. érvénytelennek nyilvánítja és kimondja, hogy az örökhagyó után törvényes örökösödésnek van helye, stb. Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében az van megállapítva, hogy az örökhagyó az 1918. augusztus 9. napján szóbeli végrendeletet alkotott; ezt a végrendeletet a fellebbezési bíróság, mint az 1876 : XVI. t.-cikknek megfelelőt érvényesnek mondotta ki. A felperes a fellebbezési bíróság ítéletének ezt a rendelkezését úgy az eljárási, valamint az anyagi jogszabályok megsértése miatt támadja meg. Alaposnak találta a kir. Kúria a felperesnek azt a felülvizsgálati panaszát, hogy a fellebbezési bíróság az örökhagyó végrendeletét, amelyet mint írásbeli végrendeletet jogerősen érvénytelennek nyilvánított, mint szóbeli végrendeletet érvényesnek tekintette. Mert igaz ugyan, hogy a szóbeli végrendelet alkotásánál nem szükséges, hogy a végrendelkező, magukat az 1876 : XVI. t.-c. 19. §-ában foglalt kifejezéseket használja, hanem elegendő, ha olyan kijelentést tesz, melyből megállapítható, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni és ha a szóbeli végrendeletekre megszabott alakszerűségek betartattak. A jelen esetben azonban bár V. Zsigmond tanú vallomása szerint az örökhagyó azt nyilatkoztatta ki, hogy szóbelileg kíván végrendelkezni, még sem tekinthető nyilatkozata szóbeli végrendeletnek, mert a nem vitás tényállás szerint a végrendelkezés akként történt, hogy amikor a végrendeleti tanuk együtt voltak, dr. W. Károly az örökhagyó ingóságait összeírta, az örökhagyó által tett kijelentések alapján végakaratát írásbafoglalta, az írásbafoglalt végrendeletet a négy együttesen jelen volt tanú és a végrendelkező előtt felolvasta, mire az örökhagyó az okiratot végrendeletének kijelentve, önkezűleg aláírta, a tanuk pedig előttemezték. Az okirat, figyelemmel külalakjára és tartalmára, nem tekinthető egyszerűen feljegyzésnek, hanem a végakarat írásbafoglalásának ; az örökhagyónak jelzett magatartásából és kijelentéseiből pedig azt kell következtetni, hogy az örökhagyó utóbb a szóbeli végrendelkezéstől, elállott és az ugyanezen alkalommal készült és önkezűleg aláírt okiratot írásbeli végrendeletének elfogadta. Minthogy ezt az okiratot, mint írásbeli végrendeletet a fellebbezési bíróság jogerősen érvénytelennek nyilvánította, vizsgálni kell, vájjon az mint szóbeli végrendelet érvényes-e. Az írásbafoglalt végrendelet csak az esetben volna az 1876 :XVI. t.-c. 19. §-a alapján szóbeli végrendeletnek elfogadható, ha a végrendelkező kifejezést adott volna annak az akaratának, hogy amennyiben írásbafoglalt végrendelete, mint ilyen meg nem állana, nyilatkozatai szóbeli végrendeletnek tekintessenek, ilyen kijelentést azonban a végrendelkező nem tett. A most kifejtettek szerint az örökhagyó szóbeli végrendelete az