Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magúnjagi Döntvénytár. az örökösödési eljárás befejezése és az éltben a kérdésben érdekelt felek bármelyike az örökösödési eljárásra való tekintet nélkül perúton szorgalmazhatja az egyesség érvényének vagy érvénytelenségének kimondását. A lentnevezett örökhagyó hagyatéka tárgyában a kir. közjegyző, mint bírói megbízott előtt az örökösödési eljárás folyamán létrejött A) alatti osztályos egyességben a felek megállapították az örökhagyó hagyatékát, s a hagyatéki vagyon jellegét és megegyeztek abban, hogy az ági vagyonnak minősített hagyaték az alpereseknek, a kölcsönösen megállapított szerzeményi vagyon pedig a felperesnek adassék át. A hagyatéki vagyonnak megosztása után a felek kijelentették, hogy néhai F. Lajosné utáni örökösödési igénvükre nézve teljes kiegyenlítést nyertek s a hagyatéki ügyből kifolyólag egymással szemben semmiféle követelést támasztani jogosítva nincsenek. Helyes a fellebbezési bíróságnak az az okfejtése, amely szerint a felek között az örökhagyó hagyatékára nézve létrejött ez az osztályos egyesség ügy tartalmánál fogva, mint intézkedéseinek kölcsönösségén alapuló összefüggésénél fogva egységes egész s minthogy a felek azt felolvasás és jóváhagyás után aláírták, az ezzel befejezett és a jogügylet minden lényeges pontjára kiterjedő határozott és világos osztályos egyesség a feleknek az öröklésből keletkezett jogviszony ait véglegesen rendezte, amivel szemben közömbös a felperesnek az a védekezése, hogy a kir. közjegyző előtt kötött jogügyletet csak egyszerű tárgyalásnak és nem végérvényes intézkedésnek hitte. 31. A hitelező a pénz tartozásra felajánlóit részfizetést nem utasíthatja vissza. (Kúria 1921. no\. 29. P. 1. 2313,1921. sz.) A kir. Kúria: A felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A néhai S. József és neje P. Katalin örökhagyók hagyatéki ügyében készült, hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt osztályegyesség értelmében az alperes 1920. augusztus 20. napján 36,000 koronát tartozott a felperesnek megfizetni, a fellebbezési bíróság pedig ítéletében lényállásként azt állapította meg, hogy a felperesnek a 6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt beismerése szerint az alperes férje erre*a követelésre 1920. augusztus 27-én, tehát a kereset beadása napján a felperessel szemben fennálló 10,000 korona követelés beszámításával teljes kielégítésül 26,000 koronát a felperesnek felajánlott, de ezt a felperes azért utasította vissza, mert a beszámítást megengedni nem akarta és ragasz-