Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. eredetileg kitűzöd határidő lejárta után az eladó a fizetést már sürgette is, az utólagos teljesítésre haladékot engedett a vevőknek. A fennforgó esetben — figyelemmel az alperes 8." . alatti levelének keltére — az utólagos teljesítésre engedélyezett határidő 1949. évi augusztus 14-én tekintendő lejártnak. Ezen időpontot követő időben felperesek annál kevésbé teljesíthettek, mert amint a közelmúlt és jelenlegi időben is a pénznek elértéktelenedése folytán annak vásárló ereje mindinkább csökken és ezzel szemben az egyéb termelő eszközök, valamint használati és fogyasztási cikkek értéke állandóan emelkedik. Ez pedig nyilván az eladó alperes anyagi hátrányának előidézésére vezetne. A fellebbezési bíróság azonban a fentemlített ügydöntő ténykörülményre vonatkozóan a tényállást nem állapította meg és így az általa megállapított hiányos tényállás alapján a fennforgó jogvitát alaposan eldönteni nem lehet síb. * * = Elállás határidőtűzés után, mini l'tk. tvjav. biz. szöv. 927. §. III. V. ö. Mjogi Dtár XII. 27., 26. sz., X. 216. L. a köv. 27. sz. esetet is. («Enyhe elszegés» Grosschmid szerint Fejezetek II. 147., 157., 800., 809.. 833., 1084. I. 27. A tanácsköztársaság, mint a pénztartozás teljesítését gátló akadály. Késedelem kimentése pénztartozásnál. (Kúria 1921. nov. 23. P. V. 2509 19-21. sz.) A kir. Kúria: Alperesi felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felülvizsgálattal meg nem támadóit, léhát irányadó tényállás szerint felperes az alperestől 1919. március 15-én megvásárolt ingatlan hátralékos \ 1,000 korona vételárát 1919. május 2. napján volt köteles alperesnek kifizetni, ezt a fizetést azonban felperes nem teljesítette, hanem csakis 1919. október 9-én jelentkezett fizetés végett az alperesnél, aki azonban a pénzt akkor máinem fogadta el. miután az ügylettől a felperes mulasztása miatt egyoldalulag elállott. Felperesnek az a mulasztása, hogy 1919. évi május á-án i\ 11,000 korona vételárhátralékot le nem fizette, a felperes terhére eső mulasztásnak jogilag nem tekinthető, mert köztudomású dolog, hogy abban az időben a szerződő felek is az úgynevezett tanácsköztársaság jogtalan terrorjának, illetve jogtalan intézkedéseinek tehát elháríthatatlan erőhatalomnak (vis major) hatása alatt állottak. Ennélfogva és arra tekintettel, hogy a 4038 1919. M. E. szám alatt kelt kormányrendelet 3. ii-ának második bekezdése értelmé-