Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. 33 tése alkalmával lett volna a teljes vételár kifizetendő, maga az ingatlan ((közvetlen az idény beállta előtt)) volt átadandó. A fellebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy április első felében sem a felperes a villa átvétele, fizetés és a szerződés , megkötése iránt nem jelentkezett az alperesnél, sem az alperes a villa tehermentesítése mellett nem hívta fel a felperest a villa átvételére, a hátralékos vételár és a megfizetni kötelezett költségek (3000 K) megfizetésére és a végleges szerződés kiállítására. A fejek ez időbeli magatartásából azonban egyik íél terhére s a másik előnyére jogi következtet őst vonni nem lehet, mert akkor a felek az ú. n. tanácsköztársaság jogtalan terrorja, illetve jogtalan intézkedéséinek hatása alatt állottak. Ennélfogva és mert a 4038/1919. M. E. számú rendelet 3. ,^-ának második bekezdése értelmében a jogok érvényesítésére vagy fenntartására megállapított határidőbe nem számíthat/) be az az idő, amely alatt a rendes bíróságok működése szünetelt, nyihánvaló, hogy a felek szerződéses kötelezettségük teljesítését egymástól csak a jelzett állapotnak augusztus 4-én bekövetkezett megszűntétől kívánhatták annyi ideig, amennyi ideig azt április hó első felében kívánhatták, vagyis a március 21-től április 15-ig lefolyt 25 napot augusztus 4-től számítva augusztus hó 29-ig. Ehhez képest a felek jogi késedelme csak augusztus hó 29-én állhatott be. A megállapított tényállás szerint íelperes 1919. augusztus hóban teljesíteni akart s így késedelembe nem esett s késedelme csak azután állhatott be. Ez a helyzet nem zárja ki azt, hogy alperes az őt terhelő teljesítés, jelesül a szerződés kiállítása s az ingatlan átadása szempontjából sikerrel hivatkozhasson gazdasági leheletlenülésre, aminthogy azt az ápr. 15-től augusztus végéig lefolyt hosszú idő s aközben beállott rendkívüli, vagyis olyan körülmények valószínűvé is tették, amelyekre a felek egyáltalában nem számíthatlak. E részben alperes hivatkozik is egyfelől arra, hogy ő a vételárt anyagbeszerzésre kívánta fordítani s hogy ezt április hóban köm nyebben és olcsóbban szerezhette volna be, mint később, jelesül augusztus végén vagy októberben, amikor a felperes a vételárhátralékot bírói letétbe helyezte, hivatkozott az alperes az időközben beállott pénzértéklelenedésre és az anyagok és az ingatlanok megdrágulására s minderre alperes adatokat is szolgáltatott. A fellebbezési bíróság azonban e részben a tényállást nem állapította meg és a bizonyítékokat nem mérlegelte s így a Kúria nincs abban a helyzetben, hogy az alperest a szolgáltatástól mentesítő gazdasági leheletlenülés fenn- vagy fenn nem forgása tekintetében határozzon, mert ez csak a megfelelő tényállás alapján tehetné, ezt pedig bizonyítékok mérlegelése nélkül meg nem állapíthatja. E részben azon-